Igeképzés.
Igeképzés. Az igeszók képzésénék két főosztálya van: egyik az igékből való igeképzés, második a névszókból való; elsőre példa üt: ütöget, a másikra bot: botoz. Az első esetben egyszerüen az alapul szolgáló cselekvés fogalma módosul valamely irányban; a másodikban valamely tárgyhoz vagy személyhez hozzáfüződik a cselekvés, a változás képzete: a névszóból származó ige mindig ama bizonyos tárgyra vagy személyre vonatkozó cselekvést fejez ki.
1. A cselekvés módosulása (deverbális igeképzés). Azonegy cselekvésnek különböző árnyéklatai lehetnek A) mennyiség, B) mód, C) az alanyhoz való viszony szerint. A) Mennyiség tekintetében különbözik a cselekvés aszerint, amint az ige tartós cselekvést fejez ki, p. csörög, vagy pedig csak egy mozzanatát a cselekvésnek, még pedig vagy a beállás mozzanatát, p. csördül, v. a befejezés mozzanatát, p. csörren. A tartós és ismételt cselekvés kifejezői a gyakorító igék, melyek a magyarban s általában az ugor nyelvekben igen nagy változatosságban kifejlődtek. Legközönségesebb ezek közül a -gat, get képző: csalogat, ütöget, csókolgat, tekinget (ehelyett: tekintget), ereget (ehelyett: eresztget). De előfordulnak még: -g, -ál él, -gál gél, -dogál degél, -dal del, -dos, -doz, -ász ész, stb., p. mozog, zörög (v. ö. mozdul, zördül), dobál, metél, keresgél, taszigál (ehelyett: taszítgál), folydogál, üldögél, furdal, lépdel, mardos, fogdoz, kaparász, legelész, stb. A beállást jelentő, u. n. kezdő igék többnyire ilyen alakuak: fordul, indul, rezdül (v. ö. forog, inog, rezeg). A gyors befejezést jelentő mozzanatos igék képzői; -an en, -int, -ít, -all ell: rezzen, pattan, csavarint, emelint, vonít, pödörít, fuvall, lövell. (V. ö. Simonyi Zs., A magyar gyakorító és mozzanatos igék képzése, Nyelvtudományi Közlemények 16, 17. köt.). - B) Mód tekintetében az igealakok aszerint különböznek egymástól, amint többé vagy kevésbé pontosan különbözteti meg valamely nyelv az állítás módjait; l. Igemódok. - A) Az alanyhoz való viszony szerint megkülönböztetünk cselekvő és szenvedő igéket. A szenvedők részben valóságos szenvedők, melyek az alanyra kivülről ható cselekvést fejeznek ki, képzőjük -at(ik) et(ik), -tat(ik) tet(ik), p. a megalázkodó fölemeltetik, a jegyzőkönyv hitelesíttetik. (Ezt a mai élőbeszéd voltaképen csak két kifejezésben használja: születik és dicsértessék.) Másrészt vannak visszaható igék, melyek azt fejezik ki, hogy a cselekvés visszahat magára a cselekvőre, vagyis ugyanazon személy a cselekvő s a szenvedő. Képzőik: -ód(ik), őd(ik), -ódz(ik) ődz(ik), -kod(ik) këd(ik), -koz(ik) köz(ik), stb.; p. huzódik, ütődik, takaródzik, dörgölődzik, rázkodik v. rázkódik, öltözködik, vetkezik v. vetkőzik, bocsátkozik, stb. A cselekvő igének egy külön faját teszik a műveltető igék, melyeknek képzője -at et, -tat tet: járat, kéret, csináltat, emeltet.
2. A névszókból való igeképzés kifejezheti A) azt, hogy az alany az illető tárgygyal tesz valamit, vele bánik, működik. Ilyenkor a képző rendesen -l v. -z, de néha -ász ész, -kod(ik) ked(ik), -koz(ik) köz(ik), stb.; p. dobol, csépel, aranyoz, szennyez (a -z képző többnyire valamivel ellátást fejez ki), halász, eprész, betyárkodik, fegyverkezik, stb. - B) A második alosztályba azok tartoznak, melyek valamivé levést s valamivé tevést fejeznek ki s amazok többnyire -ul ül s -od(ik) ëd(ik), emezek -ít képzővel alakulnak, még pedig rendszerint melléknevekből; p. szépül, javul, nagyobbodik, feketedik, erősödik - szépít, javít, nagyobbít, feketít, erősít. - L. még általánosságban a Szóképzés cikket. A részletekről v. ö. Simonyi Zs. (iskolai) Magyar nyelvtanát, s még bővebben Tüzetes magyar nyelvtana 1. kötetét (Budapest 1895).
