Icilius,
Icilius, római család, eredetére nézve plebejus és a nép egyenjoguságának erdetére nézve plebejus és a nép egyenjogusásának kitartó előharcosa; a hosszu családfából kitünnek: 1. Spurius Icilius, egyike ama 3 bizalmi férfiunak, akikre a plebs az alkudozást bízta, mikor a szecesszió alkalmával (Kr. e. 492.) a szenthegyre kivonult. Mint néptribun oly törvényt erőszakolt ki, mely a néptribunoknak teljes szólásszabadságot biztosított (kemény büntetés arra, aki a néptribun beszédést félbeszakítja), mint edilis ő neki kellett volna az ellenszegülő Corilanust elfognia, de ezt a patriciusok megakadályozták. - 2. L. Icilius Ruga, Kr. e. 456. néptribun, kierőszakolta magának és hivatalbeli utódainak a szenátusra való hivatkozás jogát (vocare ad senatum). Azt is kivitte, hogy a plebejusok szabadon építkezhettek az Aventinuson, amely addig kizárólag arisztokrata városrész volt. A következő évben ujra megválasztatván, kettős harcot küzdött: a konzulok ellen igaztalan sorozás, a patriciusok ellen a telektörvények miatt. A decemvirek (l. o.) hatalmát is ő törte meg. Mint Virginia vőlegénye, ennek halála után megnyerte a szabinok ellen táborozó sereget, megszállotta a szenthegyet és a szenátustól kierőszakolta Appius bünhődését és a felkelés részeseinek amnesztiáját. - 3. L. icilius, kr. e. 412. tribun, telektörvényével megbukott, de 3 évvel később törvénybe iktatta, hogy 4 quesztor közül háromnak okvetlenül pelbejusnak kell lennie; 408. pedig megszerezte saját társadalmi rendjének a tribunus militum jogát.
