Huszár,
Huszár, 1. Adolf, szobrász, szül. Besztercebányán 1843., megh. Budapesten 1885. Korán magának kellett megkeresnie kenyerét. 1866. eljutott Bécsbe s itt Gasser szobrász tanítványául fölvette. Gassertől 1871. Vay Miklós br. műtermébe kapott meghivást s itt dolgozott akkor is, midőn 600 frt utazási ösztöndijjal kinálta meg a kormány. H. már éppen el akarta fogadni az ösztöndijat, hogy azzal Olaszországba utazzék, midőn 4000 franknyi dijat tüztek ki Eötvös József bárónak Budapesten felállítandó szobrára. A fiatal művészt ez a pályázat más elhatározásra indította: Budapestre jött és a Lipthay Béla br. által fölajánlott helyiségben hozzáfogott a szobor mintázásához. Pályaműve megnyerte a kitüzött dijat és egyuttal nevét ismeretessé is tette az egész országban. Most már egymás után jöttek a megbizások s csakhamar önálló műtermet is rendezett be a városligetben. Itt készültek I. Ferencz József, Gyulay Ferenc, Izsó Miklós, Toldy Ferenc, Szentpéteri, Deák Ferenc, Barabás és Pulszky mellszobrai és a Magát muzsikáltató betyár, melylyel a magyar genre-szobrászat terén Izsó nyomdokaiba lépett, a nélkül azonban, hogy elődjétől a jellemzés nagy erejét sikerült volna elsajátítani. Huszárra sokkal erősebb és mélyebb hatást gyakoroltak a klasszikus mintaképek, hogysem egy más irányban szabadon mozoghatott volna. Ezért legsikerültebb alkotása a Venus és Amor cimü márványcsoportozat maradt, melyet Zichy Jenő gr. rendelt meg nála a magyar főváros számára. Monumentális szobrai közül legjobban sikerült a marosvásárhelyi Bem-szobor. Petőfijét (1882) Izsó mintájának fölhasználásával készítette, mig két nagy szoborművét: Deák Ferenc és az aradi vértanuk emlékét váratlanul közbejött halála miatt másoknak kellett befejezni. H. 1881-től haláláig mint a szobrászat tanára működött az országos mintarajztanodában. Dekorativ művei közül a budai várkert épületén levő négy évszak alakjait kell kiemelnünk. Siremléke a kerepesiuti temetőben van, Donáth Gyula alkotása és a képzőművészeti társulat kezdeményezése folytán jött létre.
2. H. Benő, orientalista és diplomata, született Bécsben 1788., megh. u. o. 1850. A keleti akadémia elvégzése után Konstantinápolyba küldték a követséghez. 1823. Metternichet Czernowitzba kisérte, hol Ferenc király a cárral találkozott. 1827. rendkivüli küldetésben a portánál járt. 1829-32. Bécsben, Horvátországban és a határőrvidéken működött az illirizmus ügyében. Számos tudós művét (kéziratban) a bécsi császári könyvtárban őrzik.
3. H. Gál, reformátor, nyomdász és iró. Közönségesen Gál pap-nak hivták. Mind születése helyét és évét, mind előpályáját, adatok hiányában, homály takarja. Oláh Miklós esztergomi érsek kemény üldözése elől menekült 1554 végén Miksa fhg birtokára Magyar-Óvárra, hol a város német őrségének kapitánya, Wohnitzky Zakariás védelmébe vette. Magyar lelkészként működött ott, 25 frt csekély fizetés mellett. Egyuttal a közelfekvő Mosonyban és Kálnokon és hirdette az igét és a főnemesek udvarában szolgáltatott szentségeket. Bécsbe 1557. rándult fel, Hoffhalter Rafael nyomdászszal barátságot kötött, megtanulta a könyvnyomtatást, sőt nyomdát is vásárolt, hihetőleg magyar pártfogóinak anyagi támogatásával, s azt Óvárt berendezte; ez lett a 2. vándornyomda a Ferdinánd alatti Magyarországon. Három egyházi magyar beszédét Miksa fhgnek ajánlva, kinyomtatta 1559 ápr. 1. Az élőszóval és irodalmi fegyverrel való kettős működés felhivta ellene a klérus haragját. Velykei Márk, győri nagyprépost és püspöki helynök 1558 ápr. 18. a győri székestemplom ajtajára kifüggesztett iratban a szentszék elé idézte meg Gált, mivel tévtanokat terjeszt a nép között. A káptalan pedig Ferdinánd királynál vádolta be az engedetlent, mint tévtanok apostolát és eretnek könyvek nyomtatóját. A fenyegetett helyzetbe jutott Gált a kassai városi tanács hivta meg magyar lelkészének. Alig érkezett meg oda, azonnal ellene fordult Veráncz Antal egri püspök, s felhatalmazást nyervén a királytól, 1560 október közepén éji homályban a kassai főkapitány Zay Ferenc által Gált elfogatta s utasította Zay főkapitányt, hogy titkon hurcoltassa Egerbe. Dec. 27. észrevevén a nép a készülődést, összecsoportosult, feltörte a börtön ajtaját, Gált kiszabadította, aki másnap álruhában elmenekült Debrecenbe. Itt a város és lelkészek, élükön Mélius Péter, Szivesen fogadták a számüzött lelkipásztort (exul). Másfél évig volt itt köztiszteletben, nyomtató műhelyét felállította, s nagy szolgálatot tett az egyház irodalomnak a magyar alföld központján. Mélius első munkáit ő adta ki. Debrecent - melyet pedig magasztalólag emelt ki - elhagyta, talán politikai indokból; Miksához való hűsége, multja tartóztatta a törökkel szövetséges keleti Magyarországban letelepedéstől; 1562 őszén Rév-Komáromban reformátorkodott a csajkások kapitányának, Nagy Istvánnak védelme alatt. Oláh Miklós esztergomi érsek a királyhoz s a katonai ügyek élén álló Károly fhghez folyamodott ellene karhatalomért (1563 jan. 17.). A főhercegtől jött elfogatási parancs végrehajtása előtt Nagy István menekülésre birta őt. A számüzött bolyongót 1565 január 28-án Nagyszombatban ujra utólérte az uj király, Miksa parancsa, melyet Dudics András pécsi püspök indítására adatott ki. Ismét futnia kellett. Végre ghimesi báró Forgács Imre, Trencsén vármegye főispánjánál talált hatalmas védőkarra, ki Komjátiba (Nyitra vm.) helyezte állandó hitszónokul, hol nyugalmasabb éveket tölthetett, iró és nyomdászként is működhetett, nevezetesen nemcsak a maga munkáját adta ki, hanem Bornemissza Péter Postilláinak is megkezdette nyomtatását. Élete végén (1574 október 16. után) a virágzó pápai református egyház lelkészévé hivatott meg. Egy év sem telt el, a pestis elragadta 1575 okt. 23. Hamvai ott nyugosznak. Püspöki hivatalviselése egykoru adattal be nem bizonyítható. Fia Dávid, aki odavaló pap volt, örökölte nyomdáját. H. művei: Latin levele Bullinger Henrikhez, kelt Óvárt 1557 okt. 26., a hazai vallásüldözés rajza (Lampe-Ember, 112-16. l.); Az Ur Jézus Krisztusnak szent vacsorájáról, kinszenvedéséről és dicsőséges feltámadásáról való prédikációk (Magyar-Óvár 1558., 4-r., 24. l. Egetlen példánya Bécsben a császári könyvtárban, szöveghű másolata Rácz Károlytól 1867. a debreceni ref. kollégium könyvtárában); Három latin levele a kassaiakhoz (1559-60); Isteni dicséretek és psalmusok (ajánlva Meliusnak. Debrecen 1560, előbb aligha lehetett, ez az első dallammal nyomtatott ref. énekeskönyv, csonka példány); Ajánló levél (1562 febr. 14. kelt Debrecenben, Mélius Péternek Aran Tamás tévelygései ellen intézett művében); A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok (1574., 4-r., 355 levél, kelt Komjátiban 1574 okt. 6. Egyetlen teljes példánya az eperjesi ág, hitv. kollégium könyvtárában. Kótákkal. Második bővített kiadása lehet az 1502 körüli művének). H. két éneke mai nap is használatban van: a gyülekezeti énekeskönyvben a 71. és 72. dicséret. A kisebb gyermekek számára irt kátéja - melyet 1630. a pápai református zsinat tankönyvül rendelt - elvesztett.
4. H. Károly, kat. egyházi iró, szül. Kéthelyen 1824 ápr. 23. Pappá szentelték 1847 jul. 16. Káplán volt Kálozon, Gyurón, Pázmándon, Székesfehérvárt. 1855-68. szertartó, szentszéki jegyző, titkár, levéltáros, zsinati vizsgáló stb. 1869. zsámbéki plébános. 1888. kanonok, 1891. egyházmegyei főtanfelügyelő, 1892. prépost. Irodalmi munkássága nagyon kiterjedt. 1854-94. 59 művet adott ki: Egyházi beszédek, imakönyvek, vallásos elbeszélések, tankönyvek stb. Legutolsó kiadványa: A szociáldemokrácia céljai és a liberális eszmék, Pachtler Mihály után (Székesfehérvár 1894).
