Hűbéradó.
Hűbéradó. A hűbérur és hűbérese között a jogviszony kölcsönös s igy kétoldalu volt, mert a hűbériség a hűségnek s az ennek fejében nyujtandó jutalomnak és pedig a hűbérur részéről a birokadásnak s oltalomnak, a hűbéres részéről pedig a hadbamenésnek s a védelemnek egymás iránti kölcsönössége szerződésen alapulván, tulajdonképeni H.-nak fogalma alá csakis az eshetik, midőn a királyoknak a fő hűbéruraság elismerése okából keletkezett hűbérnél az elismerés, jeléül a fő hűbérurnak bizonyos adó volt évenként beszolgáltatandó; ilyen lehetett: paripa, falka kutya, szép vadászsólyom, esetleg bizonyos cselekvények, milyenek voltak p. a kengyelvastartás ünnepélyes alkalmakkor, a hűbérurnál megjelenés, a csapat előtt való táncolás, valamely ügyes mutatványnak megtétele, tojásnak, fillérnek átnyujtása. Midőn pedig az állandó hadsereg behozatalával a hűbérestől hadi szolgálatokat többé nem kivántak, életbe lépett bizonyos pénzösszegnek adó gyanánt való lefizetése vagy - s főleg a XVII. sz.-től - az u. n. harcparipa- pénznek (Ritterpferdgelder) beszolgáltatása.
