Hidra
Hidra a. m. vizikigyó; későbbi mitologikus értelemben mesés szhörnyetek a régi görögöknél, melyben a népnek tevékeny képzelme a régi óriás polipok emlékét őrizte meg, összekötve azta lernai területen (ma Myli környékén) maig uralkodó mocsárlázzal s az el nem fojtható, minduntalan más területen fel-felbukkanó vándorforrásokkal (Kephalaria). A leghiresebb H. volt az, mely a hitrege szerint Peloponnezusban tartózkodott és a lernai tónak környékén garázdálkodott. Echidna kigyóistenségnek Typhon óriással való egyesüléséből származtatták. A két szörnyeteget együtt Bathykles ábrázolta az amyklaei trónuson.A hitrege a lernai H.-t számos fejjel ábrázolta. Jelesül sziciliai Diador szerint 100 fejjel volt, Simonides szerint 50, Higynusnál (kinek felfogása hagyományos maradt) 9. Ha aztán egyik fejét levágták, rögtön két más fej nőtt helyébe, kivéve, ha a sebet nyomban utána kiégették. Herakles (l. o.) tizenkét munkájának egyike volt ezen szernyetegnek kiirtása. V. ö. Brückner Alfréd, Mittheil. des deutsch. Arch. Instituts (1889). - H. a csilagászatban, 8 ó. 10 p - 14 ó. 40 p. rektaszcenzió és 10° északi - 38° déli diklinációig hosszan elnyuló keskeny csillagzat 90, sdzabad szemmel látható csillaggal. Főcsillaga µ Alphard, a kigyó szive, másodrendü. A mitosz szerint Apollo elküldé hollóját, hogy a kehelyben Jupiter áldozata számára vizet hozzon. Elkésett visszatértét egy kigyó rovására irta, mely akadályozta. Büntetésül a holló, a kigyó és a kehely is az égre került. - H. az állattanban, 1. Habarnica.
