Hasmetszés
Hasmetszés (laparotomia), általánosságban a hasüreg megnyitásának műtételét jelenti, anélkül, hogy közelebbről meghatározná, mi okból v. mi végre történik az, valamint azt sem fejezi ki, hogy a has mely részére esik a metszés. Manapság a H.-t igen különböző okokból és különféle bajoknál végzik, még pedig többször nem is mint önálló műtételt, hanem valamely kombinált műtételnek kiegészítő, illetve bekezdő részleteként. Önálló műtétel a H., ha arra szolgál, hogy vele a hasürben meggyült savós vagy genyes izzadmányt kiürítsük; továbbá ha kizárt sérvnél segítségével a bél visszahelyezését kisértjük meg, nemkülönben ha a hashártya tuberkulózisánál végezzük, amikor semmi egyebet nem téve is, pusztán a has megnyitásával s a felgyült savó kibocsátásával egyidőre határozott javulást érünk el a betegnél; önálló műtétel akkor is, ha csak ezután tudjuk a hasüregben székelő valamely megbetegedést pontosan megismerni; tehát ha diagnózis céljából kell a H.-t végezni. Előkészítő műtétel a H. akkor, ha utána még egyéb műtevés is következik. Ilyen műtevés a hasüri daganatok kiirtása s ezek között különösen a petefészektömlő és a méhdaganatok eltávolítása, amelyeknek neve: ovariotomia és hysterotomia. Ilyen a bélsérüléseknél szükséges műtevés is, akár a belek egymásba sülyedése, akár bélzáródás, akár bélcsavarodás, akár pedig bélátfuródás van jelen, szurás, lövés, vagy fekélyesedés következtében. H. segítségével végzik az Ectrinococcus kiirtását a májból vagy a hasüreg egyéb szerveiből. H.-t kell végezni a császármetszésnél is, vagy ha méhen kivüli terhességnél szükséges a beavatkozás, egyszer belső vérzésnél, máskor a kifejlődött magzat világrahozatala miatt. A H.-t most legtöbbször a méh- és függelékeinek (petefészek és petevezető) daganatainál végezik, amit a század elején Mac Dowel Virginiában kezdett el s utána Atlee, Spencer Wells s mások folytattak, tudományosan megokolva s technikájában tökéletesbítve e műtevést. Nálunk talán Balassa volt az első, aki H.-t csinált petefészek-tömlőnél; azonban Tauffer Vilmos honosította meg. A H. többnyire a has középvonalában hosszirányban történik. A hasfalak rétegein keresztül a hashártyáig bátran lehet metszeni, de a hashártyát magát óvatosan kell átvágni, nehogy az alatta lévő belek megsérüljenek. A műtevés végeztével az ejtett metszést bevarrják. A hasvarrás legjobb módja a három réteg (hashártya, izomzat, bőr) külön-külön összevarrása. A műtételhez nagy előkészület szükséges. Legfontosabb a tökéletes aszepszis, vagyis minden fertőző csírnak kiküszöbölése vagy kizárása a műtevés teréről, ugy a beteget magát, valamint az operateurt és segédeit, a műszereket, a varróanyagot (selyem stb.), a kötőszereket, törlőket és a műtőszobát illetőleg. Amióta ebben a tekintetben az antiszepszis segítségével és legujabban az aszepszis szabályai szerint dolgoznak, a H. műtétele áldásos volta mellett ugyszólva veszélytelen is lett.
