Haláltánc,
Haláltánc, a pestis pusztítása idejében a XIV. sz.-tól a XVII. sz.-ig divó ábrázolása a halál mindenhatóságának. Leggyakrabban a temetők falának diszeül szolgált, azonkivül fametszetekben is el volt terjedve. Az ábrázolás a halál hatalmát ugy fejezi ki, hogy a csontváz, mely majd mezítelen, majd ruhába van öltöztetve, váratlanul jelenik meg, a halandókat vidám tánc, lakoma közepett lepi meg és mintegy fölkéri az utolsó táncra. Ilyetén nevezetesebb ábrázolások vannak Baselban, Strassburgban, Lübeckben, továbbá nevezetesek Holbein e tárgyu rajzai, melyek fametszetekben általánosan el vannak terjedve. A H.-nak egy másik faja a halál győzelme, melyből a fölhivás a táncra hiányzik, hanem azért éppen oly hatásosan kifejezi a halál hatalmát gazdagok és szegények fölött. A pisai temető falát diszítő festmény a legnevezetesebb az e tárgyu ábrázolások közt, amelyek különösen Olaszországban divtak.
