Halálbüntetés végrehajtása.
Halálbüntetés végrehajtása. Hazánk régi törvényei egyszerü és minősített (súlyosbított) kivégzési módokat ismertek, mint a többi európai államok általában. Egyszerü kivégzési módok voltak: a fejvétel, az akasztás és vizbefullasztás rendesen zsákbakötés, karóra- v. nyársrahuzás, megégetés (a lutheránusokra 1525. IV. t.-cikkel lutherani comburantur), tagok szétszaggatása, kövezés. A súlyosbításokat v. az elitélt életében, a kinzás fokozása céljából, v. utólag: a nagyobb infamia jelképezéséül alkalmazták. A súlyosbítások első neméhez tartoztak: a kéz vagy a nyelv levágása, izzó fogókkal szaggatás, a vesztőhelyre ló által történt hurcoltatás: második neméhez: a holttestnek vizbedobása. Az egyes kivégzési módokat is különfélekép alkalmazták, aszerint, amint az elitélt kinjait meghosszabbítani vagy kegyelmesen megrövidíteni akarták. a kerékbetörést p. v. a végtagoknál, v. a fejnél , v. a mellnél kezdték. A praxis criminalis XLVIII., XLIX., t.-c.-ben a sulyosbítások alkalmazásáról részletes utasításokat gondolt ki a boszuvá fajult igazságszolgáltatás. Igy Zách Felicián (1330), Dózsa György (1514), Gubetz Márton (1573) eseteiben. Szokatlan kinoztatások alkalmazását még 1755. rendeletileg (máj. 30.) meg kellett tiltani. A minősített kivégzési módokat csak az 1814 május 15-én a kir. kuriához intézett fejedelemi leirat szüntette meg, elrendelvén, hogy a H. minden sulyosbítás mellőzésével pallossal vagy kötéllel hajtassék végre. Régi országos gyakorlat szerint a pallos a nemeseknek és a nőknek előjoga volt, a kötelet nem nemeseknél alkalmazták. Napjainkban a H. végrehajtása nyaktilóval (Franciaország), bárddal, különböző megfojtási eszközökkel, legujabban Amerikában villamossággal történik. Nagy riadalmat szült egy orvosnak az a fölfedezése, hogy a villamosság sok esetben csak tetszhalált eredményez, s igy az ekként kivégzettek nagy részét ha boncolás nem történt, valószinüleg élve temették el. Közelebbi adatok hiányoznak. hazánkban a kivégzés kötél által történik. Az eljárást az 1880. miniszteri utasítás szabályozza. A végrehajtható halálos itélet nyilvános kihirdetése napjáig hivatalos titokként megőrzendő. Az itélet csak akkor hirdethető ki, midőn a hóhér már rendelkezésre áll. A kihirdetés a reggeli órákban történik, ugy hogy az elitéltnek még 24 órai időtartama maradjon, mely időre vallásabeli lelkéssz adandó melléje. Az elitélttel az utolsó 24 óra alatt a hivatalos közegeken kivül a királyi ügyész engedélye mellett csakis rokonai találkozhatnak és azok, kiket maga az elitélt látni óhajt. A végrehajtást a kihirdetéstől számított 24 órán tul semmi szin alatt sem szabad elhalasztani. A végrehajtás zárt udvaron vagy más bekerített helyen a közönség kizárásával, de legalább 10 tanu mint bizalmi férfi jelenlétében történik. A halálnak orvosi megállapítása után a hulla még 30 percen át a bitófán érintetlenül hagyandó, s csak ezután ujabb orvosi vizsgálat után emelhető le; s két óra lefolyása előtt a kivégzés szinhelyéről sem el nem szállítható, sem föl nem boncolható. A hullát eltemetés végett kiadni nem szabad.
