Hajtás
Hajtás (növ.), fás növényeknek rügyből fakadó, fiatal, még nem egy esztendős ága. Keletkezésekor a rügy tengelye megnyulik, a fiatal levelek meg a rügypikkelyek egymástól eltávolodnak, emezek végre lehullanak, amazok pedig tovább növekednek. A fás növények szára, gallya és ágazata több egymás után következő esztendőben keletkező H.-ok sorozatából áll. Az uj H. az évnek egyik részét mint rügy (l.o.) éli át s tavaszkor kezd kifakadni. Van megnyult és kurta H. (ramulus macroblatus és r. brachyblastus). A megnyult H. rügytengelye annyira kiterjeszkedik, hogy a levél, levélpár v. levélörv, valamint a tövében levő rügy is egymástól többé- kevésbé eltávolodik, amelynek tengelyét kifejlődött cikkek alkotják. A kurta H.-t fejletlen cikkek alkotják, azért nagyon rövid s közelmaradó levelek sürüen, sőt sindelyszerüen is borítják. Ilyen a rozmafenyő és a cédrusfa bokros levele, v. a sóskafa tövise tövében a levélbokor. A kurta H. fajtája a törpe H., mely a levelének kifejlődése után többé nem növekszik. p. az erdei fenyő párostűjének az alapja. A megnyult H. mindig karcsu, sőt egész vesszőnemü is lehet; levéltelen állapotában oldalrügyeket visel. A kurta H. ellenben vastag, csomónemü, gyakran gyürüzött, de csak egy tetőrügye van. Ebből keletkezik a kurta H. ujabb darabja. A gyümölcsfák és más fák megnyult hajtásain kivül, gyümölcsöző korukban, kurta H. is keletkezik s a virágot s azután a gyümölcsöt ez viseli (cseresznyefa, almafa, általában az almafafélék meg a mandolafélék), azért a pomologus termő- v. gyümölcsöző ágnak nevezi. A megnyult H. tulajdonképen a fás növények megifjodó ága, a fák és cserjék tengelyrésze, levelekkel megrakva pedig az átsajátító szerve. A kurta H.-t a megnyult táplálja, enélkül elhal, azután leesik. A kurta H. gyümölcsözés után, sőt enélkül is, néhány esztendő mulva elhal, hacsak tetemes táplálkozás folytán a tetőrügyre tovább nyult hajtása nem növeszti. Nem ritkán mielőtt elszáradna, teljes lombjával lehull.
A rezgőnyárfa kurta hajtása. A *
az évi növekedést jelzi.
A H. növekedése 1. korlátolt, ha a teteje vagy tövissel v. rügygyel végződik (varjutövis, ezüsttövis), 2. korláttalan, midőn egész nyáron és őszön át növekszik, mig végre késő ősszel a növekedését vagy a fagy vagy a táplálékhiány meg nem akasztja (füz, éger, sóskafa, hárs stb.) A rügygyel végződő H. jövő esztendőre természetesen tovább növekedhetik. Gyakran a H. mint megelőző sarj jelenik meg, t. i. a jövő tavasz helyett még azon a nyáron kifejlődik. Ez a másodhajtás, Jánosnapi v. Szt. Ivánnapi H. (Johannistrieb) nyári rügyből lesz, mely az idei vagyis tavaszkor keletkező megnyult hajtás tető- v. oldalrügyéből még annak a nyárnak derekán részint bő táplálkozás (tőhajtás), részint belső ismeretlen ok folytán keletkezik (a tölgy vénebb fáin is). E nyári hajtás levele gyakran másforma, mint a tavaszié. A H. alvó és járulékos rügyből is támad, ekkor nincs határozott helyzete. nagy számmal fejlődik ilyen a kivágott fatörzsek tuskóin (tuskóhajtás), Ilyen a tőhajtás és fattyu-H., ide számítják a fünemüek indáit és tarackjait is; l. Gömbhajtás.
H. a bányászatban, 1. vágatban, a táró vagy vágat végének továbbvájása; 2. az aknában, a bánya terményeinek az aknából kihuzása.
