Hajószállítás.
Hajószállítás. Két különböző vizszinmagasságu hajózási ut között a hajóknak mekanikai berendezéssel való átszállítása. ott látjuk alkalmazva, hol a két vizi ut felszine között igen nagy a magassági különbség, ugy hogy annak kiegyenlítésére s illetőleg a két fél közötti közlekedés eszközlésére több zsilip és tartány volna szükséges, ezeknek alkalmazása pedig v. egyáltalán lehetetlen (vizhiány miatt v. más technikai okokból) v. a forgalom élénkségére való tekintettel mellőzendő. A H.-nak két fő módja van, u. m. 1. a lejtős sikon való csusztatás v. áthuzás 2. a függőleges emelés. A lejtős siknak legegyszerübb, azonban csak kisebb hajóknál lehető alkalmazása a csuszós nedves agyagfelület, amelyen át a hajót az egyik vizből a másikba kötelek és gugorák v. járgányok segítségével áthuzzák. Ugyancsak egyszerü s Hollandiában gyakran található mód a lejtős sikon alkalmazott gurító-hid, mely nem áll egyébből, mint a hajó alá egymással párhuzamosan elhelyezett kerek gerendákból, amelyeken a hajót (ugy amint azt súlyos és terjedelmes kövek szállításánál közönségesen alkalmazva látjuk) átgurítják.
Ahol nagyobb hajók vannak forgalomban, amelyek a csusztatás vagy gurítás művelete által sokat szenvednének, a szállítást rendes vágányokon járó többkerekü kocsin eszközlik; a kocsit sodronykötélen gépszerkezettel huzzák. Ily berendezés van Kelet-Poroszországban az elbingi csatornán, az ezen szállítható legnagyobb hajó 24 m. hosszuságu. A hajónak ily kocsin való szállítás alkalmával teljesen merev s a hajó épségét kielégítően biztosító felpolcolása igen bajos és a hajó a szállítás alatt sokat szenved, ezért célszerübbnek mutatkozott oly kocsik alkalmazása, melyek vizzel megtölthetők, ugy hogy a hajó uszhat. Ily berendezés van Angliában a Monkland-csatornán, valamint a Cheasepeak-Ohio-csatornán. A legjelentékenyebb ily fajta berendezés van az Egyesült-Államokban a Morris-csatornán, ahol 23 lejtős sik és 25 egyszerü zsilip 232 m. emelkedést és erre következő 279 m. sülyedést, összesen tehát 511 m. felszinváltozást győz le.
A függélyes emelés legegyszerübb módja a csigasorokkal való emelés. Ily berendezés van a Churprinz-csatornán Freibergnél, ahol 50 mázsával terhelt naszádokat két csigasorból és 20 kötélhevederből álló készülékkel 7,6 m. magasságra emelik az alsóból a felső viztartóba. A legcélszerübb alkalmazása a függélyes emelésnek a mozgó-medence (ascenseur-hydraulique). Ez egy kisebb-nagyobb, két végén felnyitható ládaalaku vaslemezedény, mely v. láncokon függ, v. hengeres oszlopokon nyugszik s megfelelő gépberendezéssel, gőz- v. viznyomás által függélyes irányban emeltetik és sülyesztetik. A H.-t akként eszközli, hogy miután egyik felnyitható végével a csatornának zsilippel elzárt végéhez csatlakozik s a zárófal kinyittatott, vizzel kellőleg megtelik s egyidejüleg a hajó is beléje átuszik, azután a záró fal ismét beillesztvén a mozgató készülék a medencét felemeli s illetőleg lesülyeszti a csatorna másik zsilipéhez, ahová a zárófal felnyilása által a viz és azzal együtt a hajó átbocsáttatik. Legrégibb s ma már legkisebbszerü ilyféle berendezés van a Great Western-csatornán (Anglia), ahol kisebb (28 m. hosszu, 2 m. széles, 0,65 m. gázlásu és 16 tonna terhelhetőségü) hajókat emelnek 13,80 m. magasságra. Az ujabb technikai alkotások közé tartozik az ugyancsak Angliában a Trent-Medsey-csatornán Andertonnál levő viznyomásu emelő, mely 80-100 tonnás hajókat szállít. Nagyobbszabásu ennél a Neufossé-csatornán Fontinettesnél (Franciaország) levő - 1888. üzembe helyezett - viznyomásu ascenseur.
