Hajómalom.
Hajómalom. Alulcsapó vizimalom, mely két hajóból, az ugynevezett házhajóból és völgyhajóból áll, melyek gerendákkal vannak egymással összekötve s közöttük van a lapátos hajtókerék elhelyezve. A házhajó felső építményes s ebben van a malommű, a völgyhajó kisebb s fedetlen s a malom gerendelyéül, illetőleg a kerék második támpontjául szolgál. A lapátos kerék a folyó tükre felett keresztben fekszik és a viz folyása által mozgásba hozatva, hajtja a gerendelylyel összeköttetésben levő fogaskerekek közvetítésével a malomművet. A H. a mederbe levert karókhoz, v. pedig vasmacskákhoz lánccal, néha közvetlenül a parthoz kötéllel van kikötve s lehetőleg elhelyezve, hogy kedvező vizsodorban legyen; hajózható folyón azonban az elhelyezésnél első sorban mérvadó az, hogy a H. a hajózárt ne akadályozza. A H. felállítása és üzemben tartása hatósági engedélyhez van kötve s a H. háromféle jogviszony szerint különböztethető meg, aszerint, amint az 1., 1851. febr. 15. előtt engedélyezett és engedélyezésekor szabad forgalom tárgyát képezte, 2., 1851 után de 1888 szept, 1 előtt, és 3., 1888 nov. 1. után engedélyeztetett. Első esetben a jogosítvány reális minősége változatlanul fennmaradt s ily H., vagy ha az elpusztult volna, az arra vonatkozó reális jog szabad forgalomtárgyát képezi. Második esetben a H. csak az engedélyes személynek vagy özvegyének életére szóló jogosítványt képez s másra át nem ruházható. A harmadik eset, vagyis uj engedélyezés csak kivételesen s csak különösen indokolt körülmények közt fordul elő s az engedély mindenkor csak tetszés szerinti visszavonásig adható és a jog gyakorlata az engedélyes személyéhez van kötve, minélfogva az ily H. a közforgalom tárgyát nem képezheti. A hajómalmok rendtartását 1888. évi 33477. számu közmuka- és közlekedésügyi miniszteri rendelt szabályozza.
