Hajójog.
Hajójog. A nemzetközi jog szerint a hajók uszó területrészei (portion du territoire) annak az államnak, amelyhez nemzetiségök szerint tartoznak és melynek lobogóját viselik. A nyilt tengeren levő hajóknál ennek az elvnek minden következményeivel elismerése nehézségbe nem ütközik. Ennek egyik folyománya, hogy a nyilt tengeren levő belföldi hajón elkövetett büncselekmények belföldön elkövetetteknek tekintendők s a belföldi törvény alá esnek. Ez nemcsak a hajón, hanem a hajó körül, p. a hajó közelében uszó s a hajóhoz tartozó személyek által elkövetett büncselekményekre is áll. Komplikáltabb az eset akkor, midőn a belföldi hajó külföldi területen, kikötőben, folyóban van, mert itt két állam területfelsősége követel elismerést. Az általánosan irányadónak elfogadott nemzetközi jogi elv itt az, hogy területkivüliséget (extra territorialitas) élveznek: a) azok a hajók, melyeken szuverén személyek v. idegen követek utaznak, feltéve, hogy a hajó az ő kizárólagos rendelkezésökre áll; b) az államnak beleegyezésével vizeibe befutott idegen hadihajók. A területkivüliség azt jelenti, hogy az itt említett hajók, habár tényleg idegen államterületen vannak, saját államuk területén lévőknek tekintendők. Más hajókra nézve az ellenkező, vagyis az az elv képezi a szabályt, hogy azok annak az államnak területfelsősége alá tartoznak, amelyeknek területén tényleg vannak. A szabály alól azonban vannak kivétlek, sőt a gyakorlat a kivételeknek mind nagyobb tért enged, annyira, hogy a területi hatóságok az idegen hajón elkövetett cselekmények miatt csak akkor lépnek közbe, ha az ügyben a hajóhoz nem tartozó személy, vagy a kikötőnek közrendje van érdekelve. A hajón a hajó személyzete között felmerült s a szárazföld belrendjét nem érintő ügyekben a hajó nemzeti hatósága általános elismerésben részesül. A nemzeti hatóságot a konzulok közvetítik. hajók, amelyek csak az idegen államnak partszélei mellett elhajóznak, az idegen területfelsőségnek csak annyiban vannak alávetve, hogy az idegen állam által területének s partlakosainak védelmében kibocsátott katonai s rendészeti szabályokat megtartani tartoznak; minden egyéb tekintetben nyilt tengeren levőknek tekintendők. Hogy az idegen hajók a kikötőrendnek, s különösen a kikötői rendészeti szabályoknak magukat alávetni kötelesek, magától értetik. Ilyen rendészeti szabályok p. azok, melyek a révkalauzolásra, hajóvontatásra, az érkezé jelzésére, a kikötésre, a hajóknak a parthoz erősítésére. a kikötői intézmények igénybevételére vonatkoznak: ilyenek továbbá a tüz- és egészségügyrendészeti szabályok. Az elv itt az, hogy a különböző nemzeti hajók egyforma elbánásban részesítendők. A feltételeket, melyek alatt az állam saját hajóinak nemzetiségét elismeri s azokat lobogójának viselésére feljogosítja, az állam határozza meg. Ezen a téren az államok minden szükkeblüségtől mai napig sem mentesek, habár a viszonyok a mult időkhöz képest jelentékenyen javultak. Az angol 1651. évben Cromwell alatt kibocsátott hajózási akta p., mely lényegében 1849. évig érvényben volt, kizárólag az angol tengerészet érdekeit tartotta szem előtt: az 1849. évi hajózási akta szerint is még angol nemzeti hajónak csak az a hajó tekinthető, melynek parancsnoka s a legénységnek 3/4 része angol. Hason állásponton áll a francia törvényhozás. Észak-Amerikában a legénységnek 3/3 részben, Oroszországban csak 1/4 részben nemzetinek kell lenni. A német törvény, melyet a legszabadelvübbnek mondanak, csak azt követeli, hogy a hajótulajdonos német állampolgár legyen s hogy a hajó a hajólajstromba beiktattassék. pedig ennél is szabadelvübb a magyar 1879. XVI.. t.-c., mely szerint nemzeti hajó lehet minden kereskedelmi tengeri hajó, mely a hajólajstromba be van iktatva, illetőleg bizonyos esetekben ideiglenes utlevéllel ellátva, s arra, hogy a hajó a hajólajstromba beiktatható legyen, elegendő, ha az 2/3 részben magyar állampolgárnak birtokában van. Az a további megszorítás, hogy nemzeti kereskedelmi hajónak parancsnoka csak magyar állampolgár lehet, s hogy hosszujáratu hajón a magyar parancsnokon kivül belföldi hajóhadnagynak is kell lennie, nem nemzeti szükkeblüség, hanem fiatal tengerészetünknek elutasíthatatlan követelménye.
Nemzeti hajókkal szárazföldi államok is birhatnak. Másrészt a szabad hajózás s a nemzeti lobogó viselésének jogát csak azok a népek élvezhetik, amelyek részökről is a nemzetközi jogi kötelességeket elismerik. Azért barbár törzsek, amelyek a világkereskedelem s a hajózás biztonságát veszélyeztetik, a szabad hajózás jogában nem részesülnek, s hajóikat a civilizált államok a nyilt tengeren sem türik meg. A hajó nemzetiségének igazolására a hajóokmányok (l.o.) szolgálnak. Idegen lobogónak használata, az illető állam engedélye nélkül, tilos. Ily engedély magadása nemzetközi jogilag nehézségekbe nem ütközik, feltéve, hogy justa causa képezi alapját s a szándék nem csalásra v. egyéb visszaélésekre irányul. Igy p. valamely állam saját lobogója alá veheti oly másik államnak hajóit, amelyeknek van kereskedelmi, de nincsen hadi tengerészete, s ennélfogva állampolgárait a tengeren meg nem védheti. Meg nem engedett dolog ellenben p., ha A. állam B. államnak hajóit azért fedné a maga lobogójával, hogy ez által a C. állammal szemben szerződésileg őt megillető vámkedvezményekben B. állam hajóit részesítse. Nyilt tengeren a hajók egymásnak rendszerint jobbra kitérni tartoznak. Keskeny vizekben a gőzhajók, amennyire csak lehetséges, a kormányfél oldalán (Steuerbord) fekvő vizen haladni tartoznak. L. még Hajótörés és Hajózási jelek.
