Hadvezér,
Hadvezér, a sereg legfőbb parancsnoka a háboruban, egyszersmind az államhatolom képviselője, ugy a hadsereggel, mint az ellenséggel szemben. Saját hadseregének, valamint az ellensége vezérek és seregeinek teljes ismerése, hadi tapasztalat, vagy ennek hiányában a háboru sajátságainak alapos hadtörténelmi tanulmányokból merített ismerete, nagy emberismeret, hogy minden főtisztjét oly állásba helyezhesse, amelyben legjobban megfelelhet feladatának; hidegvérüséggel járó nyugodtság, hogy váratlanul bekövetkező események helyes itélőképességét meg ne zavarhassák, határozott jellem, mely ingadozástól megóvja és képessé teszi még a legkétségbeejtőbbnek látszó viszonyok között is a kitüzött főcél felé való törekvéstől le nem mondani, anélkül azonban, hogy a cél elérésére választott, de be nem váló eljáráshoz makacsul ragaszkodjék és végre nagy munkaképesség képezik a minden H.-től követelhető tulajdonságokat.
