Hadith
Hadith (arab) a. m.a elbeszélés, különösen a vallás körében oly elbeszélés, melynek tárgyát Mohammed próféta cselekvései vagy mondásai képezik; ennélfogva a Korán (l.o.) mellett a mohammedán vallás legelőkelőbb forrásának tekintik. Innen aztán a mohammedánok hagyományát általán H.-nak nevezik. Külső szerkezetére nézve két részből áll, ugyanis: 1. az isznád v. szanadból (támasztás), mely azon személyek sorozatát tartalmazza, kik a H.-ot egymásnak szájról szájra adták; e sorozat láncolata Mohammed azon kortársáig van visszavezetve, ki az illető mondát magának a prófétának szájából hallotta, vagy ha a próféta cselekedetéről van szó, ennek közvetlen szemtanuja volt; 2. matn, azaz maga az elbeszélés szövege. A H. cimén hagyományozott mondásokon alapszik a mohammedánok teljes vallásgyakorlata. Az iszlám II. századában kezdték a vallásos életre vonatkozó H.-ok rendszeres gyüjtését; a legrégibb gyüjtemény e téren Málik ibn Anasz medinai vallástudós (megh. 795) Ab-Muvatta (Az egyengetett ut) c. gyüjtemény. Minthogy nagyon korán kezdtek a prófétának mindenféle hamis és hitelnélküli mondását tulajdonítani, mára III. sz.-ban kezdik a H.-hagyomány óriási módon összegyült anyagát megrostálni, és a kritikailag igazolt H.-okat külön gyüjteményekbe foglalni és alaki vagy tartalmi szempontok szerint elrendezni. A leghiresebb gyüjtemények szerzői: Al-Buklári (megh. 869). és Muszlim (megh. 874). E tudósok gyüjtő könyvei, melyek közül különösen az előbbiét a mohammedánok a szentséggel határos tiszteletben tartják, a Szahih (azaz hibátlan, hiteles) nevet viselik; mind a kettő együtt Al-Szahihein (Akét Szahih). Ezeken kivül még számos H.-gyüjtemény keletkezett; de kánoni érvényt a két említetten kivül még négynek tulajdonítanak, melyeknek szerzői Abú-Dávúd (megh. 888). Al-Tirmidzi (megh.. 892). Ibn-Mádsa (megh. 896). és Al-Naszái (megh. 915). E hat H. gyüjteményt együtt a «hat könyv» (al-Kutub al-szitta) nevezet alatt foglalják össze és a allástörvény kánoni forrásának tekintik. Ezek nyomán később oly gyüjtemények is keletkeztek, melyek a «hat könyv»-ből kritikai okokból elmaradt H.-okat is visszahelyezik, vagy amazok anyagát együttesen összefoglalják. Most már mind a hat gyüjtemény keleten eszközölt kiadásokban hozzáférhető; mindegyikhez, de különösen a két elsőhöz, nagy kommentár-irodalom is füződik. Európai kiadásban csak a Buklári gyüjteménye részesült Krehl-től (Le Recueil des traditions mahomédans, Lejda 1862-1868, 3 kötet, nem teljes) Teljes fordítás is létezik egy későbbi gyüjteményről, Matthews-tól Mishcat ul-masábih or a collection of the most authentic Traditions regarding the actions and sayings of Muhammed (Kalkutta 1809, 2 köt.). V. ö. Goldziher, Az iszlám (Budapest 1881), II. fejezet; ugyanattól Muhammedanische Studien II. köt. (Halle 1890).
