Gyümölcs
Gyümölcs (növ.), a közéletbeli jelentése szerint általában a nyersen is megehető, jóizü és legtöbbször husos v. leves termés. Gyümölcse ilyen értelemben csak a virágzóknak van, a kriptogramok szaporodó szerve egészen másnemü (l. Spóra). Botanikai értelemben nem tekintjük, ehető-e vagy sem, hanem Gy.-nek v. termésnek (fructus) a virágzó növényeknek a teljesen kifejlődött és megérett magrejtőjét nevezzük, amely rendesen a petéknek foganatos termékenyülése után képződik s a magvakat, ez meg az uj individuum csiráját zárja. Ha a virágban csak egy magrejtő volt, akkor csak egy magános Gy., a többes számu termőből pedig csoportos Gy. (syncarpium) lesz. A valóságos botanikai Gy. mindig és csupán csak a megrejtőből lesz. ha ezenkivül a virágnak valamely más része is hozzájárul a Gy. képzéséhez, az ilyen képződmény ál-Gy. nevet visel. Az igazi Gy. különböző bőrnemü, husos, leves vagy kőkemény rétegekből állhat. A legkülső s a belső bőrréteg közt van a vastagabb bél. A külső bőr lehet sima v. viaszszal takart, szőrös vagy tüskés. A középső réteg száraz, de gyakran husos vagy leves is. A gyenge v. kemény egész csontburkos belső réteg a Gy.-nek azt az üregét zárja, mely a magrejtő rekeszeiből alakult, ezért a Gy. rekeszének mondjuk. A Gy.-nek rendesen annyi rekesze van, ahány rekeszü a termő volt, vagyis a Gy. egy-, két- v. többrekeszü. A magvak száma a Gy.-ben közönségesen valamivel kevesebb, min ahány pete volt, mert némelyik nem termékenyülvén v. ezután valami baj folytán megsemmisülhet. Érés idejében a Gy. belseje v. nem nyilik föl, hanem zárva maradtan hull le s a Gy. fala tovább is a mag védelmezője marad, ez a zárt vagy fel nem nyiló Gy.; vagy széthasad és széthull, de a magvat magából ki nem bocsátja, ez a széthasadó Gy. Végre a Gy. fala éréskor bizonyos helyen és jellemző módon fel is reped, a rekeszek szétnyilnak és a magvak belőle kiszóródnak, a szétfeslett Gy. pedig közönségesen a növényen marad. Ilyen a tok, tüsző, hüvely meg a becő. A fölrepedéskor bizonyos részek szövete elpusztul, ugy támad a hasadás v. likacs. A felrepedést és a részek hátragörbülését elősegíti az, hogy a Gy. falának rétegei megszáradva egyenetlenül összehuzódnak. Némelykor a Gy. falának feszessége lassanként annyira fokozódik, hogy a Gy. rugalmasan neki rugtatva pattan fel és magvak messzire elszóródnak (l. Feslő gyümölcs). Ezek a Gy.-ök éréskor mind szárazak. De vannak éréskor megpuhuló, szinesedő és ellevesedő Gy.-ök is. Ezek a husos vagy leves Gy.-ök. Ilyen a bogyó, a csonthéjas Gy., a citrom-Gy., meg a tök-Gy. V. ö. Borbás. A leveses Gy. szövettani szerkezete (Földmivelési Érdekeink 1880).
A Gy.-öt teljesen vagy nem egészen érett állapotban szedjük le a fájáról, utóbbi esetekben a raktáron érik meg, mit utóérésnek nevezünk. Fáján a lágymaguakat kivéve minden Gy. megérik, a lágymaguak közül csak a nyári almák és nyári körték. Némely körte és alma sokkal izletesebb, ha nem a fán érik meg egészen, ellenben a fehér nyári alma a fáról leszedve legizletesebb. A kajszin- és őszi barack lédusabb és izletesebb, ha néhány nappal teljes megérése előtt szedjük le a fáról. A szilva legjobb és legizletesebb, ha a fáján érik meg. A téli Gy.-öt addig hagyjuk a fán, amig csak lehet. Gy.-öt, különösen azt, melyet nem használunk el azonnal, nagyon gondosan kell leszedni a fáról. Gy.-szedésre lehetőleg a száraz napokat használjuk fel s a leszedett Gy.-öt azonnal osztályozzuk s rakjuk el a Gy.-kamrában v. pincében, a nem száraz napokon szedett gyümölcsnek elrakás előtt meg kell száradnia. Száraz pincében a kevésbé finom almát halomra önthetjük vagy hordóban és ládában is tarthatjuk. A Gy.-kamrát vagy pinczét nem szabad nagyon gyakran szellőztetni, mert a sokszor szellőztetett Gy. hamar elfonynyad. Minthogy a világosság is rossz hatással van a Gy.-re, a helyiségeket lehetőleg sötétítsük el. Kemény almát egyszerüen ládába vagy hordókba rakhatunk; fagymentes helyen homokban is sokáig eláll a kemény alma. Szalmát na rakjunk alája, mert ez a rothadást mozdítja elő. A szállításra való Gy.-öt papirosba, fagyapotba vagy puha szalma közé rajuk: hacsak rövid távolságra szállítjuk, zöld levelek közé is rakhatjuk. A finomabb Gy.-öt egyenkint hártyapapirosba burkoljuk. A kajszin- és őszi barackot lapos ládákban szállítjuk, legfölebb három sort rakva egymás fölé. A Gy.-öt többféleképen értékesíthetjük: nyersen fogyaszthatjuk, izeket, pásztákat, konzerveket, bort, likőröket és ecetet csinálhatunk belőle s megaszalhatjuk.
Gy. a jogban, a növedéktől (acessio) és a tartozéktól (pertinentia) lényegileg különböző mellékdolog. Jogilag Gy.-ök mindazok a szerves v. nem szerves termények, amelyeknek gazdászati rendeltetése az, hogy a termő dologtól elválasztassanak s önálló egészekké legyenek. A természeti s a jogi Gy. tehát egymást nem fedik, s az utóbbi nevezetesen amannál hol szükebb, hol tágabb fogalom. Igy p. az ásványi termékek nem Gy.-ök a szó természeti, de igen is a szónak jogi értelmében: viszont az erdei fák feltétlenül Gy.-ök, - a földnek gyümölcsei - a szó természeti értelmében, jogilag ellenben csak annyiban, amennyiben vágásra rendelvék. A jogi értelemben Gy.-öknek tekintendő terményeket természeti Gy.-öknek (fructus naturales) nevezzük. A Gy.-öknek másik osztályát képezik a jogi v. polgári Gy.-ök v. haszonvételek (fructus civiles), vagyis valamely dologból nem gyümölcsözés folytán nyert vagyonbeli hasznok, p. a kamat, a bér, a haszonbér. Amelyek tehát nem «termények», quia non ex ipso corpore, sed ex alia causa sunt. A természeti Gy.-öket, mig a termő dologtól (fődolog, res principalis) elválasztva nincsenek, függő Gy.-öknek (frusctus pendentes), elválasztásuk után elválasztott Gy.-öknek (fructus separati), tényleges birtokba vételök után beszedett Gy.-öknek (fructus percepti) nevezzük. Beszedendő Gy.-ök (fructus percipiendi) azok, melyeket már be lehetett volna szedni, de melyeket a birtokos beszedni elmulasztott (qui culpa possessoris percepti non sunt). A még természetben meglevő Gy.-ök fructus extentes, melyeknek ellentéte a fructus consumti.
