György,
György, 1. Elek, jogtudós, szül. Győrött 1841 máj. 1. Középiskoláit szülővárosában elvégezvén, oklevelet nyert. 1866. nyitotta meg ügyvédi irodáját Budapesten. 1870 óta a jogászgyülés állandó választmányának tagja: az 1889. tartott jogászgyülés alelnökének az állandó választmány pedig elnökének választotta meg. Pauler Tivadar igazságügyi miniszter 1873. Gy.-t bizta meg a magánjogi törvénykönyvek általános részének s a családi jog tervezetének kidolgozásával. Mindkettő el is készült 1891-92. a házasságjogról készített tervezetet. részt vett a polgári házasság tárgyában folyt értekezleteken is. Több izben volt országgyülési képviselő. A budapesti ügyvédi kamara 1875. ügyészének választotta, mely tisztet Gy. 15 évig viselte. 1894. ugyancsak e kamara elnöke lett. Már mint egészen fiatal ember presbitere volt a pesti ág. ev. magyar-német egyháznak. 1872. az. ev. egyetemes egyház főjegyzője, egyetemes valláspüspök (agens religionis) és az egyetemes pénztár ellenőre. 1883. az egyetemes egyház tanügyi bizottságának tagja. 1886. elnöke. Gy. vezette 1886 óta az ág. ev. egyház 1891-ben megnyilt orsz. zsinatának előkészítő munkáit s a törvénykezésre és egyházi alkotmányra vonatkozó javaslatokat is ő dolgozta ki. Az ág. ev. zsinatnak jegyzője s a két protestáns egyházat közösen érdeklő ügyekre nézve kiküldött bizottságnak előadója volt.
2. Gy. István, kémikus, szül. Debrecenben 1861 jul. 15. Középiskolai tanulmányait Debrecenben végezvén, a gyógyszerészeti pályára lépett; 1882. a budapesti egyetem hallgatója, azután Lengyel tanár intézetében előbb gyakornok, 1887-94. tanársegéd, 1893 és 1894. külföldi tanulmányutat tett és a heidelbergai s müncheni egyetemen dolgozott. 1894. a budapesti m. kir. kertészeti tanintézet kémia tanárává nevezték ki. Fontosabb dolgozatai: Uj nitrogéntartalmu vegyületről )két közlemény, Matematikai és Természettudományi Értesítő IX. és X. köt.); Uj térfogatos módszer a solutio arsenicalis Fowleri és a hánytató borkő vizsgálatára (két közlemény, a gyógyszerészeti Hetilap XXXII. évf.) Ez értekezése németben Fresenius Zeitschrift-jében (XXXII. évf.) és megjelent. A methylendinitrodiamin és vegyületei (a. m. tud. akadémián bemutatták 1894 okt. 22.); Az antimonsulfid mennyiségi vizsgálata; A cyanhidrogén oxidatiója kaluim permanganáttal (előadta a k. m. természettudományi társulat kémiai szakértekezletén 1894 okt. 30.).
3. Gy. Sándor, mérnök, született Tarjánban (Komárom) 1795., megh. pesten 1860 márc. 9. Pozsonyban, Nagykőrösön s Debrecenben tanult: a mérnöki tudományokat a pesti egyetemen hallgatta, hol 1825. mérnöki oklevelet nyert. 1832. a magyar akadémia rendes tagjává választotta s e minőségében a matematikai osztályban nagy tevékenységet fejtett ki. Művei: A Buda és Pest közt építendő álló hidról (Pest 1832); A felsőbb analysis elemei (Buda 1836-40, 2 füz.), A hangrendszer kiszámításáról és zongorák hangolásáról stb. (Buda 1858, Pest 1864).
4. Gy. Vilmos, evang. lelkész és iró, szül. Győrött 1838 jan. 7., megh. Budapest 1885 ápr. 14. Középiskolai tanulmányait a budapesti evang., illetőleg kegyesrendi gimnáziumban végezte, itt Horváth Cyrill vezetése alatt, Dalmady Győző és Szokoly Viktor barátaival nemes versenyben fejlett irói tehetsége. Másfél évi nevelősködés után a budapesti protestáns teologiai akadémián és a berlini egyetemen a hittudományt hallgatta (1856-1861). Ezalatt ritka nagy nyelvismeretre tett szert és költeményeivel is figyelmet keltett. Egy évig Székács József mellett Budapesten segédlelkész. 1862-1876. Orosházán, azután pedig haláláig Budapesten rendes lelkész és 1873 óta egyszersmind a bányai egyházkerület jegyzője volt. Költői melegségü beszédeivel jeles egyházi szónok hirében is állt. Tagja volt a Kisfaludy- s Petőfi társaságoknak s a m. tud. akadémiának. Az egyházi irodalom körébe vágó művei közül nevezetesebbek: Emlékkönyv a confirmatióhoz készülő protestáns hajadonok számára (Pest 1866); Egy apostol az ujabb korban (Elbeszélés a grönlandi misszió köréből, u. o. 1873); krisztus és az irás (Saphir után angolból ); Dr. Luther Márton kiskátéja (népiskolák számára, magyarázó jegyzetekkel ellátta, Budapest 1884). Ezeken kivül a 4 evangéliomnak s az apostolok cselekedeteiről irt könyvnek Károli G. által eszközölt fordítását kijavította és átdolgozta (Budapest 1878), s megjelent tőle több egyházi beszéd. Még nagyobb munkásságot fejtett ki a világi irodalom terén, mint költő, ifjusági iró és kivált műfordító. Lirai virágzása szerelmi, családi és vallásos darabokkal főleg a 60-as évekre esik, novellákat is irt; különösen pedig egyike legjelesebb műfordítóinknak. Önálló világi tárgyu művei: Egy igaz polgár élete (Pest 1869); Legujabb Robinson (Budapest 1874); Mesekönyv az ifjuság számára (Pest 1873); Balassa János (történeti elbeszélés az ifjuság számára 1873); Koszoru a magyar versköltészet utóbbi századának virágaiból (1874); Tarka képek. Örökké tartó képeskönyv. Szép képekben kis világ (1880); Gyula szerelme (vigjáték 1859-ből); Nótás Kata (népszimnű, 1879); Az öreg béres (népszinmű 3 felv. 1884); Bimbócskáknak rózsaszálak (képeskönyv gyermekek számára, 1884) Általán Gy. a gyermekirodalomnak nálunk egyik megalapítója. Műfordítások: A Frithjof monda, Tegnér E. után svéd eredetiből (A Kisfaludy-társaság által jutalmazott mű), Az elmés nemes Don Quijote de la mancha, spanyolból (1873-76), Az állhatatos fejedelem. Irta Calderon de la Barca, spanyolból Greguss Gyulával együtt; Az élet álom (Calderon) spanyolból; Közönyt közönynyel, vigjáték (Irta Moreto); Minden jó, ha jó a vége (Irta Shakspere, vigjáték), általán résztvett a Kisfaludy-társaság Shakspere-fordításában; Az eliszi hercegnő (irta Moliere, vigjáték); A Ganzul-románc-kör, spanyolból; Az igazság is gyanus, vigjáték spanyol eredetiből. Svéd költőkből, 1883. A szláv nyelveket kivéve minden európai nyelvből fordított, s működése kivált azért hézagpótló, mert leginkább olyan irodalmak műveit tette hozzáférhetőkké, melyekkel mások alig foglalkoztak nálunk. Szépirodalmi s egyéb dolgozatai különféle lapokban és folyóiratokban jelentek meg. Halála után jelentek meg Költeményei, sajtó alá rendezték Almási Balogh Tihamér, Berczik Árpád, Dalmady Győző és Radnai Rezső. A kötet elé ez utóbbi irt tüzetes életrajzot. L. még Berczik Árpád: Gy. V. emlékezete. Kisf. Társ. Évk. uj foly. XXII., Dólesschall, Bachat, Ballagi Mór megemlékezéseit a Prot. Egyh. és Isk. Lapokban 1885. 17. sz., stb.
