Gyomorhurut,
Gyomorhurut, a leggyakoribb betegségek egyike. Azon sokféle attentatum mellett, amelynek gyomrunk napról-napra ki van téve, a hajlandóság a Gy.-ra igen nagy, s lehet mondani, általános. A Gy. lehet hevenyés és idült. Az első többnyire önálló betegség s életrendi hibák következése; részint tulságos mennyiség, részint ártalmas anyagok hozzák létre, ezek között első helyen kell megemlítenünk a szeszes italok mértéktelen élvezetét is. Az ember iz-érzése nem áll szoros kapcsolatban gyomrának képességével, sőt gyakorta drágán fizeti meg gyomrunk, ami inyünknek kedvére volt. De nemcsak az ételek és italok tulságos volta, vagy hibás alkata vezethet Gy.-ra, hanem más káros tényezők is, amilyenek a helytelen étkezési idő, a tulságosan gyakori, vagy ritka étkezés, hiányos megrágása az ételeknek (mohó falás), ami rossz fogu, vagy fogatlan egyéneknél észlelhető. Az ételek s italok helytelen hőmérséke, főleg nagyobb mennyiségeknél, sőt a tulságos folyadékivás evésközben is okozhat Gy.-ot. A szeszes italok főleg az üres gyomorra veszedelmesek, egyes egyéneknél a dohányzás ártalmas az emésztésre, mig másoknál elősegíti a gyomor működését. Evés után célszerü a pihenés, káros azonban a mély álom - igy vacsora után való rögtön lefekvés is - mert az álom alatt az emésztés nem megy oly könnyen, mint ébrenlétkor. Heves kedélyi izgalom is okozhat Gy.-ot végre a lázas és nem lázas betegségek egész sorozata járhat Gy.-tal. A hevenyés Gy.-nál a gyomor nyálkahártyája duzzadt, élénk piros, helyenként kisebb-nagyobb vérömlésekkel, rajta tapadó nyálka ül; az idült Gy.-nál a nyálkahártya sorvadásnak indul, palaszürke lesz, sőt a nyálkahártya alatt levő kötőszövet is megvékonyodik, az izomréteg pedig elveszti rugalmasságát, aminek következtében gyomortágulás támadhat. Górcsővel az emésztőnedv-készítő mirigyek sorvadása is kimutatható. A Gy.-tünetei főleg az emésztés hibás voltából (dyspepsia) erednek, s különbözők a hevenyés és idült esetekben. Az első alaknál kellemetlen szájiz, gyakori felböfögés, amely savanyu szagu gázokat, sőt néha ételdarabkákat is távolít el a gyomorból, vannak jelen; a nyelv vastag lepedékkel bevont. A gyomortájék fájdalmas lesz s ha az izgatottság igen nagy, hányás áll be, melylyel eleinte a gyomortartalom ürül ki, később pedig a bélből a hányási mozgások alatt a gyomorba átfolyt epe. Ha a gyomor nem ürül ki teljesen, ugy tartalma átmegy a belekbe s gyakran bélhurutot is idéz elő. Ezen helyi tüneteken kivül általánosak is mutatkoznak: heves főfájás, néha láz amely 39-40 °-ig emelkedhetik, levertség. Az ilyen heves alakok, amelyek hasmenéssel egybekötve, főleg nyáron éretlen gyümölcs evése, vagy megfázás után gyakran epidemiaszerüen támadnak, képezik a nyári kolerát.
Az idült Gy. lassan kezdődik, legenyhébb alakjaiban csupán az emésztést kisérő kellemetlenségekben, gyomornyomás-, felböfögés-, gyomorégésben nyilvánul meg. ehhez csatlakozik időnkint hányás, - iszákosok reggel éhgyomorra hánynak - gyomorfájdalmak, székrekedés, étvágytalanság, szájbűz, kedvetlenség, levertség, beteges arcszin, lesoványodás, szédülés, szivdobogás, sőt pesszimizmusra hajló hangulat és hipokondria is. egy része az idült
Gy.-os betegeknek nem veszti el étvágyát, sőt néha farkaséhségben szenved s nem tartva maga megfelelő diétát, nem is szabadul meg bajától, amely később súlyos zavarokat idéz elő. Az idült Gy. csak ritkán vezet halálra, de hosszantartó, s visszaesésekre hajlandó betegség, amely megfelelő gyógyítása nélkül nem igen javul, s azáltal, hogy az illető rossz táplálkozása következtében elgyengül, más betegségekre hajlamosabbá is válik, s azoknak elviselésére kevesebb erővel rendelkezik. A Gy. gyermekeknél, már azért is, mert rendesen bélhuruttal jár együtt, veszedelmesebb betegség, bár a csecsemők igen könnyen hánynak s igy az emésztési zavart okozó táplálékot gyorsan kiürítik.
A Gy. megállapítása elég könnyü, főleg az akut alakoknál; az idültek összetéveszthetők étvágytalansággal járó kezdődő bajokkal, leggyakrabban kezdődő tüdőgümőkórral. Gyógyítása részint a megbetegedett gyomor nyálkahártyát kivánja megjavítani, részint bizonyos kémiai anyagok által pótolni a gyomornedvben hiányzó alkatrészeket. Az egészen hevenyés Gy.-nál, ha a gyomor nem ürítette ki hányás által tartalmát, igen célszerü azt mesterségesen előidézni, v. hánytató szerek, vagy a garatnak erőművi izgatása által. Ha pedig a gyomor kiürült, ugy a lehető legteljesebb nyugalom biztosítandó, amit szükség esetén opiummal kell fentartani. Az esetleg fennmaradó gyakori hányásinger szódavizzel s apró jégdarabkák nyelésével csillapítható. Közkedveltségnek örvend ilyenkor is a kettedszénsavas nátron (soda bicarbonica), amelynek hatása részint abban áll, hogy az erjedési savakat közömbösíti s igy azok az azok által okozott kellemetlenségeket enyhíti, részint pedig a nyálkát oldja, s igy a gyomrot mintegy tisztítja. Hasonló célra savakat megkötő szerek: magnézia, kréta stb. is szolgálnak. Nagy gond fordítandó az ételekre is, az első időben teljes tartózkodás ajánlatos, később tejjel, levessel kell kezdeni s a nehezebb emésztésü eledeleket hosszu ideig kerülnie kell a betegnek még felgyógyulása után is. Az idült Gy.-nál mindenekelőtt a baj okát kell megszüntetni; iszákosok, tulságosan dohányzóknak teljesen le kell mondani ezen élvezetekről, tekintettel kell lenni az étkezési idők helyes megválasztására, a fogak használható állapotba tételére. A Gy. azon alakjainál, amelyekben az emésztési nedvek hiányosak, de amellett a nyálkahártya nem nagyobb fokban beteg, gyakran célt érünk a megfelelő szerekkel: tulságos gyomorsavnál alkáliák, sósav hiányánál higított sósav vannak javalva, sőt egyes esetekben a mesterséges pepszin is használ. Ezen szerek az evés után az emésztés ideje alatt veendők. Egy más csoportja a szereknek a gyomornyálkahártyára kissé izgató hatásu s azt az emésztő anyagok bővebb elválasztására ösztökéli: ezek az u. n. keserü-anyagok: nux vomica, chinin, quassia stb. s ezek étkezés előtt veendők. ezekhez sorolandók az erősebb borok, vagy sör kisebb mennyiségei, sőt p. a cognac is, ha evés után vétetik. Végre a harmadik csoportja a szereknek a fennálló hurutot orvosolja: rebarbara, szóda stb., meg a gyomrot ki is mossa, mint a nagyobb mennyiségben ivott ásványvizek, s ezek között első helyen a karlsbadi forrás. Ezen vizből 2-3 pohár körülbelül 40 °C melegen véve éhgyomorra rendkivül jó hatásu, de ezen kurának megfelelő életrenddel is kell egybekötve lennie. Egyes Gy.-okat a rossz szakácsnő tart fenn s ilyenkor a koszt változtatása a fürdőhelyen már magában felgyógyulás. Ami az idült Gy.-nál az életrendet illeti, e tekintetben leghelyesebb utmutató minden beteg egyéni tapasztalata, - a hosszu gyakorlat megtanítja őket, mit ehetnek s mit kell kerülniök - bár nem mindig értékesítik a Gy.-osok e tapasztalataikat. Általánosságban mondhatni, hogy a sült husfélék, a főzelékek közül a purée-k, a rizs, továbbá a tejes ételek, felfujtak könnyü eledelek, mig a zsiros, füszeres, savanyu ételek s a puffasztó főzelékek, a friss kenyér bele, a cukrászsütemények nem Gy.-betegeknek valók.
