Gyoma,
Gyoma, nagyközség Békés vármegye gyomai j.-ban, az egyesült Körös mellett, (1891) 10867 magyar (csak 596 német) lak. (közte 9038 református). Gy. a járási szolgabirói hivatal székhelye; van járásbirósága és adóhivatala, takarékpénztára, alsófoku ipariskolája, Wodianer-féle árvaháza, könyvnyomdája, 2 tégla- és cserépgyára, 3 gőzmalma, vasuti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Itt jelenik meg a Gyakorlati Bibliamagyarázatok c. lap (XIII. évf., szerk. Garzó Gyula). Lakói leginkább földmivelők, kik sok jó gabonát, gyümölcsöt termelnek s állattenyésztéssel foglalkoznak. Kereskedelme is élénk. Termékeny határa 22399 ha. Gy. már a XIV. sz. elején falu volt s plébániával birt. 1421. Zsigmond király Neczpáli Györgynek és iktári Bethlen Miklósnak és Péternek adományozta a husszita háborukban szerzett érdemeikért; a XV. sz.-ban a Dóczyak lettek Gy. urai. A XVI. sz.-ban a vármegye legnépesebb falui közé tartozott. A XVII. sz.-ban nagy határán még 3 helység volt: Ege, Pó és Nyárszeg, ezek azonban 1682. egészen elpusztultak s ma csak a hasonnevü pusztákban maradt fenn nevük. 1705. a rácok egészen elpusztították, lakói elszéledtek s csak 1719. szállingóztak vissza. 1830. mezőváros lett. V. ö. Haan Lajos, Békésvármegye hajdana (Pest 1870).
