Gúthi
Gúthi-család (kis- és nagy-gúthi). A Gúthkeled nemzetséghez tartozott. Törzse valószinüleg ama László volt, ki 1217. tevékeny részt vett II. Endre magyar király sikertelen keresztes hadjáratában. Illés 1296. kir. adományban nyerte a Szabolcs vármegyei Gúth helységet, melytől a család nevét is vette. G. László, János és Boldizsár, kik virágzó családok alapítói lettek, megosztoztak 1323. az eddig közös birtokokon, melyek később Szabolcs, Heves, Zemplén, Bereg, Szatmár, Bihar, Közép-Szolnok stb. vármegyékben rendkivül felszaporodtak. A XV. sz. elejétől fogva két ág emelkedett ki, G. Benedeké és G. Jánosé. Amaz. a szilágysági ág, kihalt az 1613-i Ung vármegyei másodalispánban, G. Boldizsárban. Eme János u. n. tiszavidéki ágának pedig kiválóbb tagjai voltak: G. Miklós, 1593-ban Közép-Szolnok vármegye alispánja. G. István, az egyesített Külső-Szolnok, Kraszna és Kővár vármegyék alispánja, Mint II. Rákóczi Ferenc hű embere és egyik erdélyi hadosztályának vezére, a szatmári béke (1711) után kénytelen volt egy ideig bujdosni. Birtokait is elkobozták. De az irányadó köröknél nem épp rossz szemmel látott fiának, G. Farkasnak, fáradozásaival sikerült számára kegyelmet szerezni. G. Elek, Külső-Szolnok vármegye főpénztárnoka, G. Sándor 1814. jegyzője, G. Antal pedig 1848. Belső-Szolnok vármegye főszolgabírája volt. A G.-ból sarjadzott ki körülbelül Zsigmond király korában a G.-Ország-család (l.o.) .
