Gutenberg
Gutenberg János v. Henne, a könyvnyomtatás feltalálója, szül. Mainzban 1395 és 1400 között, megh. 1468 febr. 24. A mainzi Gensfleisch patricius-családból származott s a G. név csak mellékneve volt. A XV. és XVI. sz.-beli krónikások G.-nek említik, ami temérdek zavarra adott okot. Köhler, aki először adta ki a Gensfleisch-család okmányainak gyüjteményét, ezekkel és két családfával igyekszik bizonyítani, hogy a könyvnyomdászat föltalálója a Gensfleisch-családnak az a tagja volt, akit az okmányok mint «Henne Gensfleisch der Alte» 1441. és 1443. említenek. Ennek a Hennének az okmányok szerint Katalin asszony volt a felesége s ő vette bérbe 1443. három esztendőre a «Hof zum Jugen»-t, ahol később a könyvnyomdát felállították. Schaab szerint nem ez a Henne volt a könyvnyomtatás föltalálója, hanem János, G. Elsének és Gensfleisch Frielének a fia, kit 1430. és 1434-ből keltezett okmányok említenek. Linde Gensfleisch Frielét tartja annak; Faulmann pedig, ki Schaab nyomán indulva, leszármazási táblázatot állított össze, két G. Jánosra és három Gensfleisch Jánosra akadt az akkori idők irataiban. Hogy melyik volt ezek közül a föltaláló, annak bizonyításától tartózkodik, mert az okmányok hamisítottaknak tüntek föl előtte.
A legtöbb valószinüség Schaab állítása mellet van. E szerint tehát föltaláló G. Elsének és Gensfleisch Frielének második fia, János volt, ki már jóval annak előtte, hogy a könyvnyomtatást föltalálta, foglalkozott a mekanika több ágával. 1420. a polgárok és a nemesség közt kiütött torzsalkodás miatt kivándorolt Mainzból s valószinüleg Eltvillebe ment, ahol testvére Friele lakott. Később Strassburgba került, mint azt egy 1435 márc. 15, keletkezett okmány bizonyítja. Itt Dryzehn Andrással és másokkal szerződést kötött 1436., melyben kötelezi magát, hogy összes «titkos és csodálatos művészeteire» megtanítja szerződő társait s az azokból eredő haszonból részelteti őket. Dryzehnek 1438. bekövetkezett halála azonban meghiusította ezt a vállalkozást, amelynek első pontjául a könyvnyomtatás volt felvéve, s G. pörbe keveredett az elhunyt egyik testvérével, Dryzehn Györgygyel. A pört elvesztette; a rája vonatkozó okmányokban fordul elő először a könyvnyomtatás művészetének említése. Az aktákban előforduló tanuvallomások szerint G. ez időben «termékek» előállításával foglalkozott, melyeket az 1439-iki aacheni bucsun akart elárusítani. hogy mik voltak ezek a termékek, szorosabban nincs meghatározva, de valószinü, hogy fametszetekről nyomott képecskék voltak. Ugy látszik, hogy 1444. G. elhagyta Strassburgot s visszatárt Mainzba, hol nagybátyjának, Gensfleisch Hennének házában, a «Hof zum Jugen»-ben állíthatta föl nyomtató műhelyét, mint azt az 1856. ott talált sajtódarabkák gyanítani engedik. 1450. szerződést kötött Fust (l.o.) v. Faust János aranyművessel, amelynek értelmében Fust János adta a pénzt a vállalathoz. Ekkor nyomta első művét, a latin bibliát. A szerződés néhány esztendő mulva fölbomlott. Fust tulságos követelésekkel állott elő s a dolog pörre került, melynek az lett a vége, hogy G.-et kizárták a nyomda tulajdonjogából. Fust ekkor a gernsheimi Schöffer Péterrel dolgozott tovább s nyomdájából került ki 1457. a szépen nyomott latin Psalterium, zsoltárokkal és ünnep- s vasárnapokra való karénekekkel. G. mindazáltal Hummer Konrád mainzi tanácsos segélyével ismét fölállított egy könyvnyomtató sajtót s ezen nyomta bünbocsátó leveleit, a 36-szoros bibliát, egy 1460-ra szóló kalendáriumot (egyetlen egy példánya a darmstadti udvari könyvtárban van) és a Catholicont. A nyomda 1465-ig állott fönn. Ebben az időben a már elöregedett G. Adolf nassaui érsek szolgálatába lépett s azt székhelyére Eltvillebe követte. Emlékének szobrot állítottak Mainzban, Strassburgban és M. m. Frankfurtban.
