Gurko
Gurko Vladimirovics József, orosz tábornok, varsói katonai kormányzó, szül. régi orosz nemes családból 1828 nov. 15. A szt. pétervári apródiskolában növekedett s 1846. mint tiszthelyettes lépett be a gárda-huszárezredbe, honnan századosi ranggal ment át a gyalogsághoz, de 1857. mint eskadron-parancsnok ujra visszament a gárdahuszársághoz, 1860. a cár szárnysegéde s 1861. ezredes lett 1863. résztvett a lengyel fölkelés leverésében s 1866. egy lovas gránátos ezred parancsnokságát bizták rá, 1876. pedig hadosztályparancsnok lett. Az 1877-iki orosz-török háboruban egy nagyobbrészt lovasságból összeállított előhadat vezérelt, melylyel előbb Tirnováig, majd a Balkánon át Drinápoly előre nyomult. Ez a vakmerő hadimenet azonban, melynek révén az oroszok a Sipka-szoros birtokába jutottak, nem volt oly döntő befolyással a háborura nézve, mint amilyennek kezdetben látszott, mert előretolt hadait a török déli hadsereg mihamar visszaszorította. Nemsokára ezután Szt. Pétervárra hivták G.-t, hogy lovasosztályát a harctérre vezesse. Október havában vette át az összes testőrhadaknak és a nyugoti hadtest lovasságának vezérletét azzal a meghagyással, hogy az Oszmán pasa vezérsége alatt Plevna mellett álló török hadaknak háta mögött az összeköttetést elvágja és Plevna körülzárolását befejezze. Ez, miután G. okt. 24. az elsáncolt Gorny Dubnikot rohammal bevette s az szintén elsáncolt. Tikist heves lövetéssel megadásra kényszerítette, meg is történt. Erre dec. végén átkelt a Balkánon, 1878 jan. 4. megszállta Szófiát, innen Filippopol ellen ment, ott Szulejman pasa hadseregét három napi csata után (jun. 15-17.) szétszórta, mire az orosz főhadsereggel Drinápolynál egyesült s ezzel együtt egész Konstantinápoly közelébe haladt előre. A háboru befejezése után G. lovassági tábornoki rangot kapott és a cár főhadsegéde lett, 1879 ápr. 14. pedig Szt. Pétervár teljhatalmu kormányzójává nevezték ki. Minthogy azonban az erre következő télen a cár ellen intézett merényletet G. megakadályozni nem tudta, 1880. állásától és minden más katonai szolgálatától felmentették. Csak III. Sándor cár hivta őt vissza 1882. aktiv szolgálatba s 1883. a varsói katonai kerület kormányzóságát bizta rá. Ez állásában világszerte ismeretes, mint a lengyelek kegyetlen sanyargatója.
