Gúny
Gúny (satyra), az élccel és elmésséggel rokon, de mégis sajátlagos megjelenése a szépnek. A G. maga egyik leghatalmasabb megjelenése a szellemességnek és minden mástól határozottan azáltal különbözik, hogy sértő jellegü. A G. sért, árt, megöl, mert nevetségessé tesz (c'est le ridicule qui tue). A G.-nak fulánkja van, és vagy egy szurással öl, mint az élc (bon mot), vagy epigramm (gúnyvers), vagy áldozatát huzamosabban nyuzza és agyonkinozza. A G. viccel egyesült kicsinyités, hibáknak, gyengeségeknek leleplezője, ironizál, kohol, perszifál, parodizál. A G.-nak nemcsak egy, de ezer fulánkja lehet és gúnyiratban még a hazugsággal, rágalommal és aljassággal is szövetkezhetik. Greguss a G.-ban az iróniát, szarkazmust és a persiflaget különbözteti meg és irályára vonatkozólag az eltakarást, szinlelést tartja lényegesnek.
