Gujana
Gujana (Guayana, Guiana, Guyane), D.-Amerikának az Orinokko, az Amazon és az Atlanti-oceán közt fekvő része, mintegy 2 millió km2 területtel. Gránitalapon nyugvó homokkő-szigetként emelkedik ki a környékező tengerből és alföldekből. Hegységei nem gyürődések által keletkeztek, hanem a viz erodáló ereje által. Néhol ezek összefüggő hegyláncoknak látszanak, mint az Orinokót kisérő Sierra Parimében, a selvék felé leereszkedő Sierra de pacaraimában, az Imerinában és Tapiirapecóban. Ezen, a D-i részeken végig huzódó láncokból ÉÉNy-felé egyes ágak nyulnak ki. A legmagasabb csúcsok: Venezuela határán a Sierra de Rincotéban a Roraime (2250 m.), a Parimében a Pico Duida (2475 m.), a Cerro Yamari a Ventuari mellett (2258 m.). A tenger felé a föld fokozatosan, lépcsők alakjában ereszkedik le. K-felé a hegyek szintén alacsonyabbak lesznek; igy a francia G. déli végében végighuzódó Tumuk-Humak-lánc általában nem magasabb mint 2-40 m. A tenger közelében alföld van, amelyet részint a folyók, részint a tengeráramlat által odahordott iszap folytonosan növel. A folyók a föld lépcsőzetes alakja miatt számos vizesést és sellőt alkotnak; igy a legnagyobbak is, az Orinoko, Essequibo, Demerara, Surinam, Oyapock stb. A bifurkációk is gyakoriak; legismeretesebb a Casiquiare és Ironoko közti. D-felé folynak a Rio Negro a Casiquiarével, a felső részében Uraricoerának nevezett Rio Branco a Tacutuval; É-felé a Cuara, a Caroni a Paraguával az Orinokóba, a Cuyuni az Essequibóba ömlik. ÉK-felé a lejtőt követi a Cuuni és Mazaruni, Ny-felé a ventuari, az orinoko mellékvize. G. keleti részében a vizválasztó messzebb van D-nek, itt É-felé folyik a tengerbe az Essequibo, a Demerara, Berbice, Corentyne, Surinam, Maroni és az Oyapock, D-felé az Amazonba pedig a Jamunda, a Trombetas, paru és Jari. Az éghajlat forró; az évi átlagos hőmérsék 27°; a hőmérő 20°-on alul ritkán száll le és gyakran emelkedik föl 35°-ra. Zivatarok jelzik az egyes évszakokból az átmenetet; egész G.-ban nagyobbára 2 esős és 2 száraz évszak van. Esőben e vidék földünk egyik leggazdagabb földje; 2-2300 mm. az évi esőmennyiség. A növényzet mindenütt tropikus. A déli részeket hatalmas őserdők takarják, amelyek különböző pálmákban, festőanyagot, olajt, gyümölcsöt és épületanyagot szolgáltató fákban végtelenül gazdagok; kizsákmányolásukat csak az utak hiánya akadályozza meg. Az alacsonyabb részeken a fűvel borított puszták, szavannák a tulnyomók. A száraz évszakban a fű kiszárad, hogy az esős évszak beálltával annál bujábban teremjen. A megművelt föld mindenféle tropusi kulturnövényt bőven szolgáltat. A bennszülött lakosság a tupi, karib és aravak nevü indus törzsekből való; ezeken kivül számosan vannak a behurcolt néger rabszolgák utódai, az ugynevezett busnégerek és a különböző korocsok. G. birtokában Venezuela (Bolivar állam), Brazilia (Amazonas állam), továbbá az angolok, franciák és német alföldiek osztozkodnak. Mindezen államok, illetőleg népek birtokai közt a határok szabatosan megállapítva még nincsenek. Az egyes európai gyarmatok:
I. Brit-G., az európai birtokok közt a legnyugatibb és a legvirágzóbb; magában foglalja az Esseguibo völgyét. Ny-on Venezuela, D-en Brazilia, K-en a Corentyn folyó és É-on a tenger határolja. Területe a hivatalos adatok szerint 229600 km2 . (1891) 278328 (1 km2 -re 1,2) lak., akik közt 2533 európai, 105465 kelet-indiai kuli, 99615 néger és 3714 khinai. Az 500 km. hosszu partokon az Esseguibo, Demarara, Berbyce és a Corentyn torkolata jó kikötőkül szolgálnak. A Potaro, az Essequibo egyik mellékvize, a Kaiteur nevü gyönyörü vizesését alkotja. A parti részek, (1891) 81171 acres, jól meg vannak művelve. A főmérték, különösen a Demerara és a Berbyce közt, a cukornád, ezzel kapcsolatban áll a cukor-, rum-, melassz-készítés. A kasszave, a banána, kukorica, édes batéta a kenyértermékek. A pusztákon az állattenyésztésre is gondot fordítanak. A vasuti vonalak hossza (Georgetown -Bartika Grove) 35 km. Az összes kivitel értéke (1892-93) 2,433, a bevitelé 1,783 millió font sterling. 181 nyilvános iskolát 25841 tanuló látogat. A kormányzás a kormányzóra és a 9 (4 kinevezett 5 választott) tagból álló court of policyre van bizva. A pénzügyre vonatkozó törvényeket a combined court (akormányzóból, a court of policyból és 6 választott tagból áll) szabja meg. A gyarmat 3 rófásgra (Demerara, Essequibo, Berbyce) oszlik; fővárosa és főkikötője Grogetown (l.o.) Demerara; rajta kivül még jelentékenyebb helység New-Amsterdam. Az 1892-93. bevételek kitettek 573463, a kiadások 542470 és az államadósságok 812155 font sterlinget.
II. Francia-G. (La Guyane française), a Maroni folyó, a Tumuk-Humak-hegység és az Oyapock folyó közt 78900 km2 területtel (1891) 29650 lak. A tengerbe ömlő folyók: a Mana, az Approuague, a Szinnamari itt is torkolatuknál kikötőkül, folyásuk mentén pedig többé-kevésbé megszakított utakul szolgálnak. A földmivelés most csaknem kizárólag a legszükségesebb élelmi szerek termesztésére szorítkozik. A földmivelés elhanyagolása - bár a talaj igen sok helyen arra nagyon alkalmas volna - főképen annak tulajdonítható, hogy 1853 az Approuagueban és későbben másutt is aranyat fedeztek föl és az aranykeresés a munkás kezek nagyobb részét magához vonta. 1890. 42844 unciát vittek ki Franciaországba. Az állattenyésztés is csekély jelentőségü. Francia-G.-t tekintik ezért a legszegényebb francia gyarmatnak. Az utak hiánya az aranymezők kizsákmányolását is megnehezíti és a kereskedelem fejlődésének is utjában áll. 1890 4. negyedében a bevitel 2, a kivitel 1 millió frank volt, 1891. a bevitel 2,8, a kivitel 1,1 millió. A gyarmat élén a köztársaság elnökétől kinevezett kormányzó áll, aki az anyaországtól függ; melléje van rendelve egy kinevezett tagokból álló conseil privé és egy választott, 16 tagból álló, conseil général. Az egész gyarmat 14 községre (commune) van felosztva. Fővárosa Cayenne (l.o.) , amelyet 1852. tettek deportáció helyévé.
III. Németalföldi G. v. Surinam, a Corentyne és Maroni folyók közt 129100 km2 területtel, (1892) 73000 lak. Belsejében a Saramacca és a Surinam a legnagyobb vizei. A partvidéket csatornák és töltések segítségével meglehetősen kiszárították és igy a megművelésre alkalmassá tették; itt van azután a lakosságnak 5/6 része; itt és a folyók mentén vannak a jövedelmezőbb ültetvények is. A legfontosabb kulturnövény a cukornád, amelyből évenként mintegy 10 millió kg. cukrot nyernek. A kávé- és pamuttermelés csaknem egészen abba maradt a rabszolgák fölszabadítása, 1863 óta. A rum- és melasszkészítés még elég jelentékeny. 1876. a K-i határon aranymezőket találtak, amelyek 1889-ig 12,5 millió hollandi forint értékü aranyat szolgáltattak. A gyarmatban a végrehajtó hatalom a kinevezett kormányzó kezébe van letéve, aki mellé 9 tagból 6 évre választott tanácsadó-testület van rendelve. A főváros Paramaribo, amelyben csaknem az egész külkereskedelem összpontosul. A bevitel értéke 81889) 5,83, a kivitelé 3,99 millió hollandi forint. 1893. a gyarmat bevételei 1,47, a kiadásai 1,88 millió forintot tettek ki.
Történelem. Vincent Yanez Pinzon volt 1499. az első európai ember, aki végighajózott G. partjain. A XVI. sz.-ban Martinez nevü spanyol tiszt mesés hireket terjesztett róla Európában. G. belsejében, mondá, Parime-tó partján van Manoa de Dorado nevü város, amelyben óriási mennyiségü kincsek vannak fölhalmozva. E hirek birták reá a XVI. sz. vége felé Walter Raleight és utána 1596. Laurent Keymis angol férfiakat és másokat, hogy fölfedezéseik céljává G.-t tegyék. Az első állandó telepeket 1580. a hollandiak alapították a Pomerun partján. 1596. pedig az Essequibo mellet. 1626 vége felé roueni kereskedők a Sinnamari partján alapítottak gyarmatot, de azt nemsokára elhagyták. Ugyanezen évben a hollandiak a Berbyce partján telepedtek le és az országot a Corentyneig bejárták. Ugyancsak 1826 körül az angolok is tettek a Surinam mellékein gyarmatosító kisérletet, de azzal csakhamar megint fölhagytak. 1651. megalakul Párisban a Compagnie de la france équinoxiale és a következő évben Cayenne-szigetére küldött gyarmatosokat. Ugyanakkor az angolok megint megjelentek a Surinam partjain. 1657. a hollandiak tettek erőfeszítéseket gyarmataik növelésére, amelyeket az angolok 1665. elfoglaltak, de a bredai békében megint visszaadtak. Az angolok 1667. a cayennei francia gyarmatokat is elpusztították; 1676. pedig a hollandiak rövid időőre el is foglalták. 1763. a franciák nagy erőfeszítéseket tettek gyarmatuk fölvirágoztatására, 12000 embert küldvén oda Európából, akik azonban 2000 kivételével mind odavesztek. 1781. és 1796. az angolok a németalföldiek gyarmatait foglalták el, de mindannyiszor megint visszaadták. 1809. pedig a portugálok szövetségében a francia területet szállották meg és az portugál uralom alatt maradt 1817-ig, midőn a franciák birtokába megint visszakerült. 1880. az európai hatalmak gyarmataik határait pontosabban állapították meg.
