Guerrazzi
Guerrazzi Ferenc Domokos, olasz államférfiu, szül. Livornóban 1804 aug. 12., megh. Fitto di Cecinában (Volterra mellett) 1873 szept. 23. Pisában jogot végzett s azután ügyvéd lett Livornóban; egyuttal azonban a «fiatal Olaszország» eszményeiért lelkesedett és liberális magatartása fejében több izben fogságot szenvedett. 1847. Mazzini nógatására a L'Inflessibile c. lapot indította. Az 1848. forradalom kitörése után a megrémült VI. Lipót nagyherceg az uj, szabadelvü kabinet elnökévé tette a nagyherceg futása után pedig (1849 febr.) a toscanai képviselőház G.-t, Mazzinival és Montanellivel a Toscana sorsát intéző triumvirátusba választotta. Mint triumvir ellenezte a köztársaság kikiáltását és a Mazzini alatt Rómában alakított köztársasághoz sem akart csatlakozni. Ezzel azonban hiveit magától elidegenítette, az udvari pártot pedig ki nem engesztelte, mely őt a főherceg visszatérése után élethossziglani fogságra itélte. Kegyelem utján azonban Korzikára távozhatott számkivetésbe, hol irodalmi tanulmányainak élt. Csak 1859., a nagyherceg bukása után térhetett vissza hazájába, de a politikai életben már nem vett részt. Több elragadó tollal irt és páratlan élénk képzeleti erőről tanuskodó müvet birunk tőle: ilyen a saját igazolására irt: Apologia della vita politica di G. (Firenze 1851); La battaglia di Benevento (4. köt., német fordításban is); Orazioni funebri d'illustri Italiani (Firenze 1835); L'assedio do Firenze (5. köt. 1886, ezt Gualandi Anzelm álnév alatt adta ki); Veronica Cybo, duchessa di San Giulano (történeti korrajz, 1837); IsabellaOrsisni, duchessa di Bracciono (1844); G. Mazzini (1848); Memorie (1848); Beatrice Cenci 81854); Pasquale Sottocorno (1857); La torre di Nonza (1857); L'asino (1857); Pasquale Paoli, ossia la rotta di Pontenuovo (1860); Il buco nel muro (1862); Vita di Andrea Doria (1863); Paolo Peliccioni (1864); L'assedio di Roma (1864). - G. leveleit (Lettere) kiadta Carducci (1880-82) és ujabban Martini I. 1890). Műveiből több antologia is megjelent. - V. ö. Corona, F. D. G. (Biella 1873); Fenini, F. D. G. (1873); u. a. , Manzoni e. G. (1874, németre ford. Kitt); Bosio, La vita e le opere di F. D. G. (Milano 1877).
