Guajacum
Guajacum L. (Guajakfa v. hoaxakánfa, növ.), a zygophyllaceák fája v. cserjéje, 8 faja Amerikának forró és meleg tájain terem. Fája nagyon kemény, gyántás, levele szárnyalt, virága a levél tövében magános; gyümölcse kissé husos, csaknem körtealaku tok. A G. Officinale L. (franciafa), mintegy 12 m. magas örökzöld fa, virága kék. Ny.-India és D.-Amerika északi partjain, a G. sanctum L. (szentfa) pedig a Floridán, a Bahamai meg a Ny.-indiai szigeteken terem. Mind a kettő a fent említett v. indiai fa, lignum sanctum (a. m. szent fa) nevek alatt gyakran mint mázsás törzsdarab v. vastag ág, többnyire meghámozva jut a kereskedésbe. A fa fehérjének nincs ize, a fa keménye gyenge aromás izü, kissé vakarós, melegítve kedves, de gyenge illatot áraszt. 25-27 % gyánta van benne (l. Guajakgyánta). A fa használhatóságát a spanyolok St. Domingón a benszülöttektől tanulták. Európába palo santo (lignum vitae a. m. életfa, v. lignum sanctum) néven 1508. szállították. Gonsalvus Ferrandus 1517. mint orvosságot ismertette, de 1532-ig nagyon drága volt. V. ö. Huttens Ulrik, De Guajaci medicina et morbo gallico (Mainz 1519).
