Gruner,
Gruner, 1. Justus, porosz államférfiu, szül. Osnabrückben 1777 febr. 28., megh. Wiesbadenben 1820 február 8. Jogot végzett és azután a porosz állami szolgálatban a pénzügyi pályán haladt felfelé, mignem 1809. Berlin rendőrfőnökévé tették. Ebben az állásban ügyes, leleményes és amellett hazafias magatartást tanusított, különösen a francia okkupáció éveiben. 1812-ben éppen a népfölkelést szervezte, midőn a gyanakvó franciák elfogatására készültek. Erre azonban a porosz udvar, hogy G.-t megmentse, arra kérte fel a bécsi udvart, hogy valami ürügy alatt G.-t fogassa el. Igy is történt és ekkor G.-t 1813 őszégi Péterváradon fogva tartották. Szabadonbocsáttatása után mint magasabb rendőri tisztviselő ujra szolgálta Poroszországot, melynek hegemoniáját is telhetőleg előmozdította.
2. G. Lajos, német rézmetsző, szül. Drezdában 1801 febr. 24., megh. u .o. 1882 febr. 27. Drezdában és Milanóban végezte tanulmányait, majd Dél-Franciaországba és Spanyolországba utazott, azután Angolországba és Skóciába; 1837. Rómába ment, hol egyéb metszeteken kivül kiadta az I mosaici della capella Chigi (Róma 1830) c. gyüjteményt. 1842. ujra Angolországba utazott, lerajzolta Rafaelnek Hamptoncourtban levő kartonjait és rézbe metszette a Lovag álma c. festményét, mely a londoni nemzeti képtárban van. Kiadta továbbá: a Fresco decorations and stuccos in Italy (London 1844); The decorations of the garden pavilion in the grounds of Buckingham Palace (u.o. 1846); Specimens of ornamental art (u.o. 1850) cimü diszműveket és 15 metszetét a Rafael vatikáni kárpitjai nyomán (u.o. 1852). 1858. a drezdai akadémián a rézmetszés tanára lett és kiadta: Die Basreliefs an der Vorderseite des Doms zu Orvieto (Lipcse 1858); Lo scaffale, or presses in the sacristy of Santa Maria delle Grazie at Milan. Illustrations of the painted decorations by B. Luini (London 1859-60); A selection of the art treasures in the Green Vasults at Dresden (Drezda 1862) és The terra-cotta architecture of North Italy (London 1867) cimü metszetgyüjteményeket.
