Gruics,
Gruics, 1. Nikanor, görög keleti szerb püspök, szül. Lipovicán (Baranya) 1810 dec. 13., megh. 1887 ápr. 29. Tanult Mohácson, Pécsett, majd a teologiát Karlócán, u. o. 1842. tanár lett. Élénk részt vett a szerb mozgalmakban 1845. és 1848. A karlócai együlésen máj. 13. ő indítványozta, hogy Suplikác Istvánt kiáltsák ki szerb vajdának. Rajasics kinevezte a kuvezsdini kolostor archimandritájának, majd 1861. püpökké szentelte. Ugyanekkor a szerb egyházi kongresszuson kiváló szerepe volt. 1872. a magyar kormány ajánlatára a karlócai érsekség ideiglenes kormányzásával bizták meg s megkapta a Ferenc József -rend nagykeresztjét s a belső titkos tanácsosságot. Irt költeményeket, egyházi és politikai műveket. V. ö. Szinnyei, Magyar Irók.
2. G. Száva, szerb államférfiu, szül. Koláreban Pozsarevác mellett 1840 nov. 25. A belgrádi katonai akadémiát bevégezve, 1861-ben Poroszországba ment s itt másfél évig a tüzérségi szakmát tanulta; ezután öt évig Oroszországban Mihailovban folytatta katonai tanulmányait s még két évet töltött Oroszország arzenáljaiban és az orosz hadseregben. Hazatérve, a szerb hadseregbe lépett, azonban Szerbia katonai szervezése (1873)c. munkája miatt, melyben igen sok keserü igazságot mondott a kormány szemébe, elbocsátották, de a közvélemény oly erősen pártjára állott, hogy a kormány kénytelen volt visszahelyezni s a kragujeváci arzenál igazgatóságát bizta reá, majd a hdügyminisztériumba nevezték ki tüzérségi felügyelőnek. A bolgár-szerb háboru után, melynek szerencsétlen kimenetele igazolta nézeteit, 1877. hadügy-miniszternek neveztetett ki. 1878. ez állásról leköszönt, 1879. mint főkonzul ment Bulgáriába, 1882. mint követ Athénbe és 1885. mint követ Petervárra. 1887. ismét hadügy-miniszter lett és 1889., Milán király lemondása alkalmával, a regensség őt bizta mega kormány alakításával. Mint miniszterelnök vezette Szerbia ügyeit 1890 elejéig, midőn a szerb tulzók többségre jutván, kénytelen volt a miniszterelnökséget az erősen radikális Pasic Miklósnak átengedni. Az államcsiny után, 1893 dec. 3., ujra elvállalta a miniszterelnöki széket és a radikális pártra támaszkodva, 1894 elejégi maradt az ügyek élén. Milán király az alkotmány ellenére 1894 elején Belgrádba visszaérkezett. G. jan. 22. beadta lemondását és Simicnek engedte át helyét. Azóta megint az ellenzék soraiban küzd.
