Grot,
Grot, 1. Jakovlevics Miklós, orosz filozofus, szül. Szt. Pétervárott 1852. tanult ugyanott. 1876-83. a njegini filozofiai-történeti tanintézetben, 1883-1886. az odesszai egyetemen a filozofia tanára volt s 1886 óta a moszkvai egyetemen tanít. Orosz nyelven irt filozofiai munkáiban önálló kriticizmus alapján pozitiv világnézetet igyekszik megalapítani, mely az érzést objektiv megismerési forrásnak tekinti s a lét végcéljául az anyagnak az akarat (szellem) által való fokozatos legyőzését tartja. G. munkái: Pszihologija csuvsztvonanij v jeja isztorii i glavnyh osznovah (Az érzések pszihologiája, ennek története és főalapjai, Szt. Pétervár 1880); Filozofija kak iszkusztvo (A filozofia mint művészet, u. o. 1880); O naucsnom znacsenii pesszimizma i optimizma kak mirovozzrenij (A pesszimizmus és optimizmus tudományos jelentőségéről, Odessza 1884); K voproszu o reforme logiki (A logika reformjához, Lipcse 1882); Klasszifikacija nauk (A tudományok klasszifikációja 1884); K vvoproszu o szvobodje volji (Az akarat szabadságának kérdése, Odessza 1884); Giordano Bruno i pantejizm (Giordano Bruno és a panteizmus, u. o. 1885); O duse v szvjazi sz szovremennimi ucsenijami o szile (A lélekről összeköttetésben az erőről szóló modern felfogással, u. o. 1886); Znacsenije csuvsztva dlja uznanija (Az érzés jelentősége a megismerésre nézve, u. o. 1889)... Sto takoje metafizika? (Mi az a metafizika? Moszkva 1890); Zadacsi pszihologii (Apszihologia feladatai u o 1890); Osznovanie morali (A morál alapja, u. o. 1892). Francia nyelven irt munkái: Nouvelle classification des sentiments (1878); La causalité et la conservation de l'énergie (1890). Ezenkivül 1889 óta szerkeszti a Voproszi filozofii (Afilozofia kérdései) c. folyóiratot. V. ö. Magyar Philosophiai Szemle (1886).
2. G. Karlovics Jakab, orosz nyelvész és történész, szül. Szt. Pétervárott 1812 dec. 15. (ó-naptár), megh. u. o. 1893 jun. 5. (ó-naptár). A carszkoje-szelói liceumban tanult, aztán államszolgálatba lépett, de itt is szorgalmasan tanulmányozta a nyelvészetet és irodalmat s 1841. az orosz irodalom és történelem tanárává nevezték ki Helsingforsba. 1853. Miklós és Sándor nagyhercegek (a jelenlegi cár III. Sándor) nevelőjévé hivták meg Szt. Pétervárra s egyuttal kinevezték a Sándor-liceum tanárává; 1855. az akadémia tagja, majd 1889. annak alelnöke lett. Munkái közül felemlítendők: Derzsavin költői munkáinak kritikai kiadása (Szt. Pétervár 1864-80, 9. köt.). II. Katalin levelezése Grimmel (u. o. 1884); Filologicseszkija raziszkanija (Filologiai kutatások, Szt. Pétervár 1885). Az orosz akadémiai nagy szótár átdolgozásából két füzet jeléent meg (1892). G. a magyarok ősi vándorlásáról stb. is irt; két ily művének ez a cime: Iz istorii Ugrii i Slavjanstva v. XII věkjě. 1141-1173. (Varsó 1889); Madjary i Slavjane v proslom (u.o. 1893).
