Grosse,
Grosse, 1. Gyula, német költő szül. Erfurtban 1828 ápr. 25. Jogi tanulmányait Halleban végezte, költői működését Cola Rienzi (Lipcse 1851) cimü drámájával kezdte. 1852. a müncheni festő akadémiára ment, de 1855. ismét a költészethez fordult. 1867-ig a Neue Münchener Zeitung szerkesztésében vett részt. 1870. a Schiller-alapítvány titkára lett Weimarban, 1874. Drezdában, 1880. ismét Weimarban, 1885. Münchenben, 1890 óta megint Weimarban lakik. Első költeményei 1857 (Göttinga) jelentek meg, ezt követték Aus bewegten Tagen (Stuttgart 1869); Wilder Frankreich (Berlin 1870); Episoden und Epigolen (München 1880, 2 kiad. 1890); Gedichte d. Grossfürsten Konsantin, frei nachgedichtet (1891); Am Walchensee (1892). összes költeményeit Heyse Pál adta ki (Berlin 1882). V. ö. Ethé H., J. G. als epischer Dichter (Berlin 1874).
2. G. Tivadar, német festő, szül. Drezdában 1829 ápr. 23., megh. u. o. 1891 okt. 11. Eleinte a szobrászságot tanulta, de utóbb Bendemann vezetése alatt a festésre adta magát. Első képe: Léda a hattyuval (1852) a drezdai képtárba került; Bendemannak segédkezett adrezdai királyi kastély báli termének kifestésében; ugyanakkor önállóan festett a drezdai muzeum mennyezetén. 1855-58. viaszfestésü képekkel diszítette Sohns gróf Wildenfels nevü várát a Mulde folyó mellett: az utóbbi évben Olaszországba ment, hol főleg a Rafael előtti festőket és Rafaelt tanulmányozta és megismerkedett Corneliusszal. Ekkor festette Ábrahámot és a három angyalt ábrázoló olajfestményét. hazatérte után a lipcsei muzeum loggiáját., később a meisseni hercegi iskola auláját diszítette freskóképekkel. Nagy olajfestménye: Dante és Vergilius meghaltak lelkeinek partraszállását nézik (1879), a drezdai képtárban van. Műveiben tulnyomó a rajzbeli és szobrászi elem. 1867 óta a történeti festészet tanára a drezdai akadémián.
