Gross,
Gross, 1. Ferdinánd, német tárcairó, szül. Bécsben 1849 ápr. 8., ahol tanulmányait is befejezte. Mint tárcairó a különböző bécsi és Ausztrián kivüli lapokban igen élénk munkásságot fejtett ki, amelyhez neki utazása és tartózkodása Egyiptomban, Franciaországban és Olaszországban bő anyagot szolgáltatott. neve akkor lett ismertebbé, amikor 1877. a berliner Litterarische Centralbureau által kiirt tárcapályázaton első dijat nyert a Litterarische Zukunftsmusik cimü tárcájával. 1879. a Frankfurter Zeitung tárcarovatának vezetését vállalta el, és majnai Frankfurtban telepedett le, de már 1881. visszatért Bécsbe, hogy a Wiener Allgemeine Zeitung szerkesztését átvegye. Rajzait és tanulmányait összegyüjtötte: Kleine Münze (Boroszló 1878); Nichtig und flüchtig (Lipcse 1880); Oberammergauer Passionsbriefe (u.o. 1886); Mit dem Bleistift (u.o. 1881) cimü kötetekben, melyket később követtek; Aus der Bücherei (Előadások és tanulmányok, Bécs 1883);Blätter im Winde (u.o. 1884) és Aus meinem Wiener Winkel, Bilder (Lipcse 1885). Ugy ezen műveiben, mint költeményeiben (Lipcse 1880) is szereti a hangulatos genrefestést. Mint drámairó kiadta Geheimnisse (Bécs 1877) cimü egyfelvonásos csevegését és Die neuen Journalisten (Nordau Miksával, Lipcse 1880) ésDer erste Brief (Bécs 1883) cimü vigjátékát.
2. G. Károly, osztrák egyházjogi iró, szül. Zuckmaltenben (Osztrák-Szilézia) 1837 jul .26. Középiskoláit Teschenben, jogi tanulmányait a bécsi egyetemen végezte, ugyanott 1863. ügyvédi gyakorlatra lépett. 1863. a Teréziánumba jogi prefektussá nevezték ki. 1865-1866. a bécsi egyetemen a kánonjognak, az 1866-67. évben pedig a polgári pereljárásnak magántanárává képesítették. 1867 novemberben az innsbrucki egyetemen az egyházjog rendes tanárává nevezték ki. 1871. a grazi, s innen 1888. a bécsi egyetemen az egyházjog tanárává lett, egyszersmind felruházták a polgári törvénykezési eljárás előadásának jogával. 1879. cs. és kir. kormánytanácsos cimet kapott. Művei - különböző folyóiratokban megjelent kisebb értekezésein ls birálatain kivül - következők: Die Beweistheorie im canonischen prozesse etc. (I. rész, Bécs 1867); Zur Begriffsbestimmug u. Würdigung des Kirchenrechts, Academische Antrittsvorlesung (Graz 1872); Die Beweistheorie im canonischen Prozesse etc. (II. rész, Innsbruck 1880); Das Recht an der Pfründe (Graz 1887); Die ethische Ausgestaltung der Ehe im Culturleben der Völker, Vortrag (Bécs 1892); Lehrbuch des Kath. Kirchenrechts (Bécs 1894).
3. G. Rudolf, német jogtudós és politikus, szül. Weimarban 1822. A szász-weimari hercegség szolgálatában töltötte egész életét, több izben követ volt Berlinben; 1871. a belügyi tárcát, 1890. pedig a miniszteri elnöki állást is elnyerte. 1858-62-ig a Die Strafrechtspflege in Deutschland c. szaklapot szerkesztette: több művet irt a büntetőjogról.
