Gildemeister
Gildemeister, 1. János, német orientalista nyelvész, szül. a Mecklenburghoz tartozó Klein-Siemenben 1812 jul 20., megh. Bonnban 1890 márc. 11. Göttingában és Bonnban teologiát és keleti nyelveket tanult. Egy évet Párisban és Lejdában töltött, hol az ottani keleti kéziratokat tanulmányozta. 1839. Bonnban magán- és 1844. rendkivüli tanár lett. 1845. Marburgba hivták meg rendes tanárnak, 1859 óta mint a sémi nyelvek tanára működött Bonnban. A sémi és az árja nyelvészet körébe tartozó munkái: De Rebus indicis scriptorum arabum (Bonn 1838); Die falsche Sanskrit-philologie (u.o. 1840); Kalidasae Meghaduta et Gringaratilaka (1840, 2. kiad. 1841); Bibliothecae sanscritae specimen (u.o. 1847); De evangeliis in arabicum ex simplici syriaca translatis (u.o. 1865); Über die an der univ. Bonn entdeckten neuen Fragmente des makarius (Lipcse 1866); Acta Sanctae Pelagiae, syriace ed. (Bonn 1879) és der Schulchanaruch und was daran hängt. Gutachten (u.o. 1884). Ujra kiadta Lassen Anthologia sanscritáját (2. kiad. u. o. 1868).
2. G. Ottó, német műfordító, szül. Brémában 1823 márc. 13. Tanulmányait Bonnban végezte, Brémába visszatérve, az éppen akkor megindult Weserzeitung munkatársa lett, 1850-ben pedig főszerkesztője. Két évvel később a városi szenátus titkárának s 1857. szenátornak választott, mig 1871-73-ig, 1878-81-ig és 1882-87. mint polgármester szerepelt, emellett 1866 óta ő képviselte szülővárosát az északnémet szövetségi, később a német birodalmi tanácsban. Különösen kitünt mint angol fordító lord Byron összes unkáinak (Berlin 1864, 6 kötet, 3. kiadás 1867) lefordításával és Shakespeare drámai műveinek átültetésével (Lipcse 1871). Ariost Orlandó Furiosoját (Berlin 1882-1883, 4 kötet) és Dante Divina Commedia-ját (u.o. 1891) is lefordította.
