Genf
Genf (Geneve), 1. Svájc egyik legkisebb kantonja annak DNy-i végében, részben a G.-i-tó Ny-i vége körül, részben a Rhône mindkét partján, Franciaország Ain, Haute-Savoie départementjai és Waadt svájci kanton között, 245 (a G.-i-tót is beleszámítva 279) km2 területtel, (1888) 106,738 lakossal, akik között 89 510 francia, 12 786 német, 2788 olasz, 187 román és 1547 egyéb; vallásra nézve 51 532 evangelikus, 52 692 kat., 723 izr. és 1791 egyéb D-en a Salevei- és Voironsi-hegyeknek, É-on pedig a Reculet és a Colombier de Gex-i hegyeknek ágai nyulnak be a kantonba, de sehol 500 méternél magasabbra nem emelkednek. A Rhône és ennek mellékvize az egyedüli folyói; jelentékenyebb patakok a London, az Aire és a versoix, amelyek az utolsót kivéve, szintén a Rhôneba torkolnak. Az évi középhőmérsék G. városában 9,79°, az évi esőmennyiség pedig 741 mm. A kanton földje nem termékeny, de gondosan meg van művelve; 21,4 km2 erdőség, 19,3 szőllő és 189,4 szántóföld, kert vagy rét. Az állattenyésztés aránylag virágzó, 1886-ban volt 3237 ló, 7187 szarvasmarha, 2472 sertés, 1019 juh, 1716 kecske és 2401 méhkas. A szén- és agyagtelepek és kőbányák nem jelentékenyek. A lakosság jövedelmének főforrását az ipar teszi; különösen virágzó az óraipar G. városában, továbbá a vasöntés, az ékszer-, gép- és különböző műszerek készítése. 1888. 134 gyárban 3395 munkás dolgozott. A sörgyártás évi termelése közel 60 000 liter. A kereskedelem, különösen a tranzitó-forgalom és az idegenek forgalma igen élénk. Alkotmány, közigazgatás és szellemi műveltség. Az 1847. a néptől elfogadott és azóta több izben reformált alkotmány szerint a 100 tagból álló nagy tanács a törvényhozó és a 7 tagból álló kis tanács a végrehajtó hatalom. Mindegyiknek tagjait 3-3 évre választják, de soha egy és ugyanazon évben. Az alkotmányon csak népszavazat utján lehet változtatni. A kanton 3 járásra oszlik; ezek: G. város, G. jobbpart és G. balpart. A népnevelésre kellő gond van fordítva. 1890. 60 népiskola, 14 felső népiskola; egy egyetem, egy gimnázium, egy ipar- és kereskedelmi iskola, egy felsőbb leányiskola, progimnázium és számos magánintézet volt.
2. G. (Geneve, Ginevra), az ugyanily nevü kanton fővárosa, külvárosait is beleszámítva, Svájc legnépesebb városa, 130 km.-nyire Berntől, a G.-i-tó DNy-i végében, ahol belőle a Rhône kifolyik, a Rhône mindkét partján vasut mellett, 404 m. magasban, (1888) 52638, külvárosait (Eaux-Vives és Plainpalais) is beleszámítva 72 779 lak., akik közt 28 936 evang., 22 151 kat., 558 izraelita és 993 egyéb vallásu. Az ipar G.-ben jelentékeny; ugyanazon iparágak virágzanak itt, amelyek a kanton iparát alkotják; köztük a legfontosabb az óraipar, amelyet 1587. egy Cuzin nevü francia honosított meg s amely innen Ny-i Svájc számos más községébe is elterjedt. Mióta Franciaország és az Egyesült-Államok is emancipálták magukat a svájci óraipar alól, az némileg aláhanyatlott, mindamellett még most is mintegy 20 millió frank értékben készítenek órarészeket és 12-15 millió értékben arany- és egyéb ékszereket. A kereskedelem különösen Franciaország felé igen élénk. A nagy tó és jelentékeny folyó mellett, a Mont-Blanckal szemben elterülő város egyike a legszebb fekvésüeknek. A Rhône két részre osztja, balpartján van a Cité; ez két részből: az egykor falakkal kerített, régi és az uj részből áll. amazt szük utcák és toronymagasságu házak alkotják; emennek modern épületekkel szegélyezett széles utcái messze, a külvárosokig elnyulnak; közülök a Quai du Lac, a Quai des Eaux-Vives, a Rue du Rhône, a Corraterie stb. a legszebbek. A Rh{circumflex}one jobbpartján Saint-Gervais nevü városrész, az ipar székhelye van. A jelentékenyebb épületek G.-ben: a XII. és XIII. századból való román székesegyház; az uj Sacré Coeur és Notre Dame templomok; a városháza a XVI. sz.-ból, amelynek első emeletére lóháton is fel lehet menni; ennek közelében a J. J. Rousseau szülőháza, a Fél-féle muzeum, amelyben értékes görög, római, etruszk, közép- és renaissance-korbeli régiségek vannak; a Promenade des Bations-on az egyetemi épület; az atheneum, a műkiállítások szinhelye; a csillagvizsgáló; a Place neuveön a Rath-féle muzeum kép- és gipszöntvény-gyüjteménynyel; a braunschweigi hercegtől a városnak hagyományozott pénzen épült uj szinház; a St. Gervais-részben a Musée de l'Ariane, értékes gyüjteményekkel; az ipar- és óraiskola stb. A kiválóbb műemlékek és terek, a pompás Promenade du Lac (Jardin Anglais); a Place du Port a nemzeti műemlékekkel, amely Helvéciát a Genevat ábrázolja s amelyet annak megörökítésére emeltek, hogy G. belépett a svájci szövetségbe; a pompás Place neuve Dufour generális emlékszobrával; az árnyékos Promenade des Bastions a botanikus kerttel; a Rhône jobb partján a Quai du Montblancon a Place des Alpes a Brunswick-emlékkel, amelyet Károly braunschweigi hercegnek emeltek (megh. 1873 aug. 18.), aki egész vagyonát, mintegy 10 millió forintot a városnak örökségbe hagyta. A hat hid közül, amelyek a tiszta vizü Rhône folyón átvezetnek, a legszebb a Pont des Bergues és du Mont-Blanc; ez utóbbi ott épült, ahol a Rhône a tóból kilép; hossza 282 m.; a balparton egy nagy angol kertben végződik, amelyben a Mont-Blanc gyönyörü relief-képe látható. A Rhôneba van a kis Rousseau-sziget e filozofusnak Pradiertől készített szobrával és valamivel lejebb egy másik 250 m. hosszu és 40 m. széles sziget, telve nyaralókkal; ezen van a városi vizmü is. A városnak számos iskolája és jótékonysági intézete van; ezek közül első helyen áll az egyetem, melyet a G. köztársaságtól 1559. alapított akadémiából 1873. alakították egyetemmé, ugyanakkor látták el a szükséges intézetekkel: kémiai intézettel, különböző orvosi intézetekkel stb.; van azonkivül több középiskolája, rajz-, mintázó-, ipariskolája; nagy könyvtára (120 000 kötet, 1500 kézirat), történelmi képcsarnoka, éremgyüjteménye, arkeologiai, természetrajzi muzeuma stb. A szellemi élet igen élénk; erről tesznek tanuságot a különféle tudós társaságok: az 1851. alapított Istitut géhevois, a történelmi és régészeti, a földrajzi és egyéb társaságok. G. a turistáknak is fontos találkozó helye.
Történelem. A város egykoron az allobrogok városa volt. A rómaiak uralma alatt Provincia maxima Sequanorum részévé vált. A burgundi királyok uralma alatt G. már fontos város-számba ment. A burgundok országának felbomlásakor G. a keleti gótok, 536. a frankok hatalmába került; a IX. sz. végén az uj burgundi birodalomhoz, 1032. pedig Németországhoz került. Innen tul az V. sz. óta püspöki várost és környékét a német császároktól kinevezett grófok kormányozták, akik birtokaikat csakhamar örökösökké tették. 1162-ben a császár a G.-i püspököt ismerte el annak urául. Azonban a szavojai grófok és későbben hercegek a XIII. sz. óta vele szemben hatalmi követelésekkel léptek fel és ezért családjuk tagjait igyekeztek a G.-i püspöki székre emelni, ami több izben sikerült is. A szavojai párttal szemben a város lakóinak egy része már a XV. sz.-ban a svájci szövetséget igyekezett védőjéül megnyerni; ez Bezançon Huguesnak 1526. sikerült is és igy G. a svájci szövetség védelme alá került Bern támogatta a vallásreformáció terjesztését, amit a város 1535-ban hivatalosan is befogadott. Midőn e miatt 1536. a szavojai herceg a várost meg akarta támadni. Bern segítségére sietett és a herceg haderejét hosszu időre megtörte. Kálvin 1536. jött először G.-be, de 1538. kényszerült a várost elhagyni. 1541. azonban ujra visszahivták, aki itt mint hitszónok mélyreható befolyást gyakorolt és G.-et hosszabb időre kálvinista Rómává tette; különösen pedig a francia prot. szökevényeket pártolta. A Kálvin szellemével ellenkező, ugynevezett libertinusokat leverték és kiirtották. Szavoja nemsokára uj kisérleteket tett G. elfoglalására; igy 1602 dec. 21-én, de eredménytelenül; az utóbbi támadás visszaverését még most is népünneppel ülik meg. A reformáció fölvételénél és a püspök elüzése után G. alkotmányát köztársaságivá tette. A végrehajtó hatalmat a «kis tanács» élén álló és ezek tagjaiból választott 4 szindik gyakorolta; a törvényhozás joga a 200 tagból álló nagy tanácsot illette meg; a tulajdonképeni szuverén azonban a választópolgárok összessége volt. Idővel azonban ez a kormányforma valóságos oligarkiává fejlődött; a régi G.-i családok a hatalmat kezökben tartották és a választópolgárok összességét soha össze sem hivták. Ebből aztán a XVIII. sz. eleje óta folytonos surlódások keletkeztek, mig végre 1782-ben a védő hatalmak: Bern, Szardinia és Franciaország az oligarkia uralmát fegyveres erővel is megszilárdították. Ez az állapot azonban nem tartott sokáig, mert az elégületlenek a francia forradalom eredményeitől biztatva, 1794 julius havában a kormányt elüzték, a teljes jogegyenlőséget törvényerőre emelték, nemzeti konventet hivtak össze, amely a párisihoz hasonló rémuralmat gyakorolt. 1798. azonban Franciaország bekebelezte G.-et 1815. a város és környéke visszanyerte függetlenségét és mint 22. kanton, a svájci szövetséghez csatlakozott. Az uj alkotmány a törvényhozó hatalmat 250 tagból álló képviselőtestületre ruházta; ez választott azután a maga kebeléből a 4 szindikusból és 24 más tagból álló, végrehajtó hatalmat gyakorló államtanácsot, amelynek kezébe volt az államhatalom letéve. A választói jog ezen alkotmány értelmében nagyon meg lévén szorítva, az elégületlenség mindig jobban fokozódott, mig végre 1841-ben a Fazy vezérlette ellenzék népgyülések és demonstrációk által az államtanácsot arra birta, hogy uj alkotmány kidolgozása céljából alkotmányozó tanácsot hivjon össze. 1842 jun. 7-én az uj alkotmány el is volt fogadva; eszerint a választói jogot kiszélesbítették, a törvényhozó hatalmat 176 tagból álló képviselő-tanácsra, a végrehajtó hatalmat pedig 13 tagból álló és 6 évre választott államtanácsra ruházták. 1846., midőn az uj államtanács a jezsuiták elüzésébe és a külön szövetség felbontásába a beleegyezését megadni vonakodott, ujból zavarok törtek ki, amelyek az államtanácsot leköszönésre kényszerítették; ideiglenes kormány alakult, uj nagy tanácsot hivtak össze, amely uj demokratikus alkotmány dolgozott ki; ezt a nép május 27-én nagy többséggel elfogadta és nagyjában ma is érvényben van.
