Gebhardt,
Gebhardt, 1. Eduárd, német festő, szül. St. Hohannban (Észtország) 1838 jun. 13. A szt. pétervári akadémián tanult, 1860. Düsseldorfba került, ott Sohn Vilmos tanítványa, 1873. pedig az akadémia tanára lett. G. korszakot alkot a modern bibliai festészet terén. Ő volt az első, aki szakított az uj-testamentom alakjainak ideális felfogásával. A középkori német és németalföldi festők műveit tanulmányozta és képein azoknak nem szép, de erőteljes és kifejező alakjait utánozta. Művei, épen reálista felfogásuknál fogva, annak idején heves vitákat keltettek. Legkitünőbb képei: Krisztus bevonulása Jeruzsálembe (1863); Jairus leányának feltámasztása (1864); A gazdag és a szegény Lázár (1865); Krisztus a kereszten (1866 és 1884); Az utolsó vacsora (1870. berlini nemzeti képtár); Pieta (1884); A hegyi prédikáció (1893). Néhány képén a reformáció korából vett jeleneteket ábrázolt.
2. G. Emil, francia iró, szül. Nancyban 1839 julius 19. 1860. az idegen irodalmak tanára lett Nancyban. Az ó-kori művelődéstörténettel foglalkoznak a következő munkái: Histoire du sentiment poétique de la nature dans l'antiquité grecque et romaine (1860); praxitele, essai sur l'histoire de l'art et du genie grecs (1864); Essai sur la peniture du benre dans l'antuquité (1868); a renaissancera vonatkoznak e munkái: Les historiens florentins de la Renaissance et le commencement de l'économie politique et sociale (1875); Rabelais, la Renaissance et la Réforma (1876); De l'Italie (176); L'honnęteté diplomatique de Macchiavel (1877); Les origines de la Renaissance en Italie (1879) stb.
3. G. Oszkár, német protest. tudós, szül. Wesenbergben (Észtország) 1844 jun. 22.; a bölcsészeti és teologiai tudományok hallgatásával foglalkozott 1862 óta a dorpati, tübingai, erlangeni, göttingai és lipcsei egyetemeken, s miután Olasz- és Oroszországban tudományos utazásokat tett volna, 1873. bölcsésztudorrá lett, 1875 óta pedig kiválóan a könyvtártudomány-szaknak szentelte magát Strassburgban, Lipcsében, Halleban és Göttingában, mely utóbbi helyen 1880 óta alkönyvtárnok. Munkái közül különösebb említést érdemelnek: Graecus Venetus (1875); Patrum apostolicorum opera (Narnsek Adolffal és Zahunal együtt 1875-78. 3 köt.); Evangeliorum codex grecus purpureus Rossanensis (1880 Harmanckkal együtt); továbbá kiadta az uj-szövetséget Theile (1875) és Tischendorf után (1881), ugyanazt kiadta görög és német nyelven is (1881).
