Gáspár,
Gáspár, 1. András, honvéd-tábornok, szül. Kecskeméten 1803., megh. 1884. aug. 5., jómódu csizmadiamester fia. Katonai pályáját mint közkatona kezdte s ez időben tanult meg irni, olvasni. Ezredében ő volt a legjobb lovas, de csak 40 éves korában lett kapitány a cs. kir. hadsereg 9. huszárezredében. A szabadságharc kitörésekor lemondott rangjáról s a nemzeti hadseregbe lépett, hol rövid idő alatt felvitte a tábornokságig. Részt vett a hatvani csatában és nagyon kitünt az isaszegi ütközetben is. A függetlenségi nyilatkozatot nagyon ellenezte. A világosi katasztrófa után halálra itéltetett a többi 13 tábornokkal együtt, de mivel előbbi években ő oktatá ő Felségét, az akkori Ferenc József főherceget a lovaglásban, kegyelmet kapott, s másfél év után a börtönből is kiszabadult. Kiszabadulva Biharba ment és ott 1868-ig postamester volt, majd 1868-75-ig a bihari kerület országos képviselője, ugyszintén a központi honvédegyletnek több éven át elnöke. Egyetlen fia halála után visszavonultan, magába zárkózva élt.
2. G. Imre, hirlapiró és költő, született Nagy-Csalomján (Hont vm.) 1854 febr. 24. Zólyomban, Besztercebányán, Pesten, Selmecbányán, Rimaszombaton és Pozsonyban tanult, de négyévi sulyos betegsége megakadályozta iskolái befejezésében. A tót irodalomból fordított eredeti költeményeivel már 1871 óta szerepel a Vasárnapi Ujságban, a Fővárosi Lapokban és egyéb hirlakpokban. Később Pestre telepedvén, kizárólag az irodalomnak élt. Belmunkatársa volt több budapesti lapnak, igy 1882-83. és ismét 1890. a Pesti naplónak, u. annak 1891. helyettes szerkesztője. 1891. alapította a Debreceni Hirlapot, 1892. végén a nagybecskereki Torontál c. napilap társszerkesztője. Munkái, eredeti versek: A bálkirálynő dalai (Budapest 1872); Válogatott költemények (Budapest 1876); Dalok az időnek (Budapest 1877., uj kiad. 1879); Ujabb dalok az időnek (1878); Műfordításai: Hazánk tót népe (A tót nép. A tót költészet, 1879); Krimi Smettek, Miczkievicz után (lengyelből 1880); A harang, Schiller után (1881). Fordította, ill. átdolgozta még Scherr János és mások után A világirodalom történetét I. k. 1881-85. Szerkesztései: Babérok (antologia, 1877), Uj nemzedék (költészeti gyüjtemény jellemzésekkel, Nagyvárad 1877). Irt még számos irodalmi és költészettani cikket. L. Szinnyei, M. Irók.
3. G. János, az ujabb iskolai olvasókönyv-irodalom atyja, szül. Torockó-Sz.-Györgyön1816 okt. 27., megh. Enyeden 1892 márc. 6. Atyja András a szentgyörgyi kir. ref. községi iskola mestere volt. Első ismereteit részint atyja kis felekezeti iskolájában, részint az ottani népesebb unitárius egyház népiskolájában végezte. Azután Enyedre ment, hogy Kemény Simon báróné házához bejusson, ki észrevévén az ő törekvéseit, könyvtárát is megnyitotta előtte. Iskoláit végezvén, leendő tanítványa atyjának, Zeyk Józsefnek költségén Berlinbe ment, hogy ott az ifju Zeyk nevelésére előkészüljön. Berlinben harmadfélévet töltött s Diesterweggel is sokat érintkezett. 1844. nevelői állását foglalta el s választott pályájának élt. 1846 jan. 12. ő rendezte az erdélyi Pestalozzi-ünnepet, s az ünnep sikere által bátorítva, egy pedagogiai egyesületet is akart alapítani, de azt a kormány betiltotta. 1855. őszén magánnövendékeit a berlini egyetemre kisérte s ez alkalommal felkereste az 1850 óta nyugalomban élő Diesterweget is, ki őt küldte el, mint nem poroszt, az 1856 máj. 13-16. Gothában tartott 8-ik német tanítógyülésre, amelyen ő tett jelentést a porosz isk. ügyi viszonyokról. 1856 őszén hazatért Németországból s 12 évi együttlét után tanítványaitól megválván, a nagyenyedi iskolában tanárrá és képezdei igazgatóvá lett. 1868. aztán Eötvös meghivására Alsó-Fehér és Külüllő vmegyének tanfelügyelőségét vállalta el. Ugyanekkor megbizták a népisk. olvasókönyvek készítésével is. 1876 óta csak Alsó-Fehér vmegye tanfelügyelője volt. G. volt az, ki Csemegéivel először fordult pedag. célokból a népköltési darabok felé s aztán a Gáspár és Kovácsi Olvasókönyv is már szélesebb körben ismeretes volt. Gáspár olvasókönyvei jól oldották meg a feladatot, s pedagogiai szempontból nincs mit ellenök felhozni; az azonban, hogy az olvasókönyv ne csak pedagogiai célt, de a nevelés nemzeti jellegét is szolgálja, a későbbi időknek volt fentartva.
