Gajus,
Gajus, korábban igy is: Cajus; a legkiválóbb róm. jogászoknak egyike. Élt Hadrian, Antonius Pius és Marcus Aurelius császárok alatt (117-180). Teljes nevét nem ismerjük. A Sabinianusok iskolájához tartozott. Számos művein kivül, amelyeknek jobbára csak cimei maradtak reánk, legnevezetesebb műve: (az u. n. Instituciók) Institutionum Commentarii quatuor c. egész tankönyve, mely sokáig csak közvetve a Digesták néhány kivonatából, és Justinianus császár hasoncimü átdolgozásában volt ismeretes. Eredeti kéziratát 1816. Niebuhr fedezte fel a veronai káptalan egy palimpszest kéziratában, mely felszinén Szt. Jeromos leveleit tartalmazta. (A középkorban szokásban volt, hogy a másolók a nézetök szerint haszontalan kéziratokra más szöveget irtak, ily kéziratot palimpszest-nek, codex rescriptusnak nevezünk.) A felfedezs a tudományos világban roppant feltünést keltett, mert a közvetlenül reánk maradt Justinianus előtti római jogirodalmi maradványok közül ez az egyetlen, mely egész jogrendszert tartalmaz. A munkának alapeszméje: Omne jus quo utimur vel ad personas pertinet, vel ad res, vel ad actiones. Számos kiadásban s német fordításban is megjelent. Nálunk Bozóky Alajos fordította s az akadémia adta ki a klassz. fil bizottság kétnyelvü fordításai között.
