Fütés
Fütés (l. a mellékelt 3 képet). Tágabb értelemben a fejlesztett melegnek gyakorlati célokra (gőzkazánok, takaréktüzhelyek, szárítókemencék stb. fütésére) való felhasználása, szükebb értelemben pedig lakosztályaink melegítése. E helyen a szükebb értelemben vett F.-t tárgyaljuk. A lakosztályok fütése dolgában számításba kell vennünk a tüzelőanyag hőfejlesztőségét, a szoba levegőjének kivánt hőmérsékletét, a külső levegő hőfokát és nedvességét, továbbá a fütendő helyiséget határoló falak, ajtók, ablakok, padozat és mennyezet melegelvezetőségét. A tüzelőanyag hőfejlesztőségét hőegységekben adják meg, mialatt azt a melegmennyiséget értjük, mely 1 kg 0° C. viznek hőmérsékletét egy C. fokkal emeli.
szolgáltat. E melegmennyiségnek általában csak 1/3-át tudjuk tüzhelyeinkben értékesíteni. A legjobb tüzhelyek a fejlődő melegmennyiség 2/3-át, a jók pedig 1/2-ét értékesítik. A fütendő helyiség hőmérsékletét a gyakorlatban a tapasztalatok alapján állapították meg.
Mivel a lakosztályok levegőjét a benne tartózkodók és a világító lángok fejlesztette szénsav nagyon megrontja, annak olynemü fölfrissítéséről kell gondoskodni, hogy a levegő 1000 részének szénsavtartalma 0,6 sulyrésznél nagyobb ne legyen. A felnőtt ember óránkint 40 gr., asszony és ifju 34 gr., leány 28 gr. és gyermek 22 gr. szénsavat fejleszt; ha tehát 40 gr-ot, vagyis 0,04 kg. szénsavat veszünk alapul, a fejenkénti légjutalék 0,4: 0,6/1000 = 66,6 kg., ami 20° C.-nál (mivel 1 m3 levegő = 1,2 kg.) 66,6/1,2 = 55,5 m3 levegő. A világító lángzók szénsavfejlesztése a következő:
Az összes tényezők számbavételével az óránkinti légjutalékra a következő adatokat kapjuk:
Egészségi szempontból fontos még a levegőnedvesség tartalma is, mely 25 és 75% között ingadozhatik. A levegőnek minden hőmérsékletnél más-más nedvességtartalma van. A vizgőzzel telített levegőre a következő adataink vannak:
Azt a melegmennyiséget, mely a fütendő helyiséget határoló falak melegelvezetése révén elvész, vagyis a helyiségek óránkinti melegjutalékát kiszámítják, a következő képletből M = kF (t-to). E képletben M az óránkinti melegmennyiséget (hőegységekben), F a falak fölszinét (m2-ben), t a szoba és to a külső levegőjének hőmérsékletét (C° fokokban) és k a fal anyagától függő tényezőt jelenti, ez utóbbit a következő számadatok fejeznék ki:
M igy kiszámított értéke azonban csak nappali és éjjeli, tehát folytonos fütés esetén pontos, ha csak nappal fütünk, meg kell azt 1,2-del s ha csak egyes órákban 1,5-2,0-del szoroznunk. Szellőztetés esetén ehhez az összeghez hozzá kell adni még azt a melegmennyiséget is, melyet a bevezetett friss levegőnek a szoba hőmérsékletéig való hevítése kiván. Legyen a levegő kg.-ban kifejezve t° C-nál, L és T° a szoba hőmérséklete, ekkor a kivánt melegmennyiség m = 0,237 L (T-t) hőegység.
A fütő test fütő felszinének, vagyis a levegő és a tüz érintette rész meleg közlésének kiszámítására a következő adataink vannak: 1 cm. vastag és 1 m2 területü agyaglap 1° C. hőmérséklet mellett az égéstermékekből fölvett melegből közöl a levegővel 5, az öntött vas és a kovácsvas pedig 7-10 hőegységet. Ha a melegítő anyag vizgőz, az öntött és kovácsvas 11-18 hőegységet juttat a másik oldalon áramló levegőnek. A bordás fütő test általában több meleget közöl, mint a sima, mert fölszine nagyobb s a kiálló élek a melegközlést előmozdítják. A fütőszerkezeteket beoszthatjuk helyi és központi fütésekre. Az előzőket, melyhez a kandalló- és kályhafütés tartoznak, csak igen ritka esetben 2-3 helyiség, az utóbbiak, minők a levegő F., viz F., gőz F., kombinált F., egész lakosztályok, emeletek, épületek, épületcsoportok, sőt egész városrészek és városok fütésére használják.
1. ábra. Légforgató kandallónak előlnézete.
2. ábra. Légforgató kandallónak metszetrajzai.
3. ábra. Légforgató kandallónak metszetrajzai.
4. ábra. Légforgató kandallónak metszetrajzai.
5. ábra. Töltőkandalló nézete.
6. ábra. Töltőkandalló keresztmetszete.
7. ábra. Kokszszal és gázzal fütött kandalló
8-10. ábra. Wybauw gázkandallójának elől- és hátulnézete és függöleges metszete.
A kandallók, nyilt tüzhelyek és a tüzelőanyag fejlesztette meleget tulnyomó részben fősugarakkal közvetítik. Mivel a hősugarak a levegőt nem, csak azokat a tárgyakat melegítik föl, melyekbe beleütköznek, a szoba hőmérséklete igen különböző lesz, baj az is, hogy a nyilt tüzhelyen át, az égéstermékekkel együtt sok meleg levegő árad a kéménybe. A mondott okokból ez a F. mód tökéletlen. Leginkább Olaszországban, Fanciaországban, Angliában és Oroszországban használják, nálunk elvétve találhatók s inkább szobadisz számba mennek. A régi kandallók a falba épített és rendszerint igen diszes keretbe foglalt, s fával tüzelt nyilt tüzhelyek voltak. A fütő technika fejlődése és a kőszéntüzelés térhódítása következtében ezeket az ósdi szerkezeteket jobbak váltották föl. A legnagyobb haladás abban az irányban észlelhető, hogy a fejlesztett meleget vezetéssel is közlik. Az 1-4. ábra Delsaux-féle kandallónak a koksz befogadására F. chamotte hengere van, melyből az égési termékek a nyil szárnyában haladva RR1R2R3 és R4 csatornákon át M kürtőbe áradnak. A szoba levegője a fütőszerkezet köpenyének alsó K nyilásain jut a fütőcsövekhez, ezeken fölmelegszik és a nyil irányában felszáll, W nyilásokon át pedig a szobába ömlik. E jelzi a rostélyt, D pedig a hamuládát. Mivel a parázsra hányt friss kőszén igen füstölög és e réven a szoba levegőjét ártalmas gázokkal megfertőzi, oly kandallókat is használnak, melyekbe több órára való tüzelő anyagot helyezhetnek el s ezt az égés előhaladása szerint már száraz és meleg állapotban juttatják parázsra. Ilyen az Engert-féle kandalló, melynek képét az 5. és keresztmetszetét a 6. ábra mutatja. Az utóbbiban b a rostélyt, a d a mellső korlátrudakat, e a széntartót, c a szenet, f a széntoló lapot, g a huzórudat és i a füstszellentyüt jelenti. Még tökéletesebbek azok a kandallók, melyekben kokszot gázzal együtt tüzelnek. A Siemens Vilmos koksz-gáz kandallóját mutatja a 7. ábra. A koksz a öntött vas lapon nyugszik, mellső oldalát d csőből kilövellő gáz lángja hevíti, a levegő b párvonalas öntött vaslapok között száll fel és a fogazott c résen át jut a gázlánghoz. A koksz hősugarainak kilövellése igen nagy, mert izzását a gázláng is előmozdítja. Legujabban használják a gázkandallókat is, melyeknek legsikerültebb szerkezete közé a 8-10. ábra Wybaw-féle gázkandalló tartozik. A bordázott és parabolikusan görbített a vörösrézlemez, a b gázcsőből vizszintesen kitóduló láng melegsugarait a padozatra veti. Hasonló célja van az ékalaku c tüzálló téglafedélnek is. A fejlődő égéstermések g füstcsatorna kamaráiba hatolnak s végül a h csöveken át a k kürtőbe kerülnek. A füstcsatornákat i lemezfésük borítják, melyeknek nagy fölszine a melegközlést nagyban előmozdítja. Az f szellentyü p karja az összeszegecselt, felül sárgaréz- és alul vaspengéhez van erősítve; mig a penge hideg, a szellentyü nyitva van, mihelyt azonban megmelegszik, a sárgaréz nagyobb kiterjedése miatt a penge kiegyenesedik és az f szellentyü záródik. Tehát a tüzelés kezdetén az égéstermékek közvetetlenül a kéménybe áradnak s ha már ez megmelegedett és jól sziv, jutnak az f szellentyü önműködő zárása esetén a g füstcsatornába. Állítólag ez a kandalló a gáz melegének 84%-át hasznosítja. Más gázkályhákban azbesztet, tüzálló téglát stb. melegítenek, hogy a hősugárzást előmozdítsák.
11. ábra. Kályha függöleges füstforgatással.
12-15. ábra. Sulczer-féle szabadalmazott cserépkályha függőleges és vizszintes metszeti.
16. ábra. Meidinger-féle töltökályha köpönyeg nélkül.
17. ábra. Blazicek és Brcka (Svadlo)-féle kályha függöleges metszete.
18. ábra. Amerikai kályha függöleges metszete.
19. ábra. A Csáky-féle moderateur-kályha függöleges metszete.
20. és 21. ábra. Kandalló kályha nézet- és metszetrajza.
A kályhák a helyi fütés 2. csoportjába tartoznak, ezek zárt tüzfenékkel ellátott fütő szerkezetek. A tüzelés időszakosságát v. folytonosságát tekintve, megkülönböztetnek közönséges és töltő kályhákat, az agyag szerint pedig cserép- és agyagkályhákat. A közönséges kályhák alakja rendszerint hengeres v. négyszegletes oszlop. A tüzelő szer elégésekor fejlődő forró gázok jobb kihasználása céljából a kályha belsejébe vizszintes vagy függőleges rekesztékeket, füstforgató csatornákat készítenek. Igaz ugyan, hogy ezek a füst utját megnyujtják, azonban a tüzelő anyag tökéletesebb kihasználását csak akkor érjük el, ha a rekesztékek falait a szoba levegője mindenütt éri; ezért igen sok cserép és vaskályhának fülkeszerü mélyedései, vagy áttöretei vannak. A 11. ábra függőleges füstforgatással és áttöretekkel ellátott kályhát tüntet föl. Időszakos fütésre előszeretettel alkalmazzák a cserépkályhákat, mert ezek a meleget magukba veszik, fölhalmozzák és a fütendő helyiséget a fütés beszünte után is jó ideig melegen tartják. A 12-15. ábrában a Sulczer-féle szabadalmazott cserépkályhát tüntettük föl; a a tüztér, honnan a gázok b1b2 nyilásokon át a nyil irányában a füstforgató rekesztékeket körüljárják és a c kürtőn eltávolodnak; d a légvezető csatorna és e a légjárást szabályozó rozetta. Ujabb időben a kályhaszerkesztők arra törekszenek, hogy a kályhában az egyenletes égés és melegleadás céljából több órára való tüzelőanyagot halmozhassanak fel; e célból a tüzfészket nagyobbra készítik és az égést pontosan záró ajtókkal vagy szellentyükkel szabályozzák; ezeket a kályhákat nevezik töltő és szabályozható kályháknak. A töltő kályhákat a melegsugárzás megtörése céljából köpenynyel burkolják. Ha a kályha szerkezete olyan, hogy friss levegőt vezet a fütendő helyiségbe, töltő és szellőztető kályhának nevezik. A töltő kályhák szerkezetét két főcsoportra oszthatjuk. Vannak olyanok, melyek felülről lefelé égnek és olyanok, melyeknek tüztere állandóan alul van.
Az első csoportba tartoznak a Meidinger-féle kályhák, melynek szerkezetét (köpeny nélkül) a 16. ábra mutatja. A kályha a talpán áll a b tisztító ajtóval ellátott vashenger, mely felett ccc bordás gyürüket, ezek felett pedig a d töltőajtóval ellátott vashengert látjuk. Az utóbbin nyugszik az f lappal letakart e henger, melynek nyaka a kürtőbe torkollik. Az összes gyürüket d vasurd tartja össze. Tüzelőül kokszot, kőszenet vagy barnaszenet használhatunk. A d nyakon betöltött tüzelő a b nyak rovatékával tartott villás rostélyon nyugszik. Meggyujtáskor az alsó ajtót félretolják és a tüzelőre rakott száraz faforgácsot meggyujtják; ha már ég, nehány marék tüzelőt vetnek rá. Ennek megtörténte után a felső ajtót ugy zárják be, hogy 1/2-1 cm. széles hézagon át levegő áradhat a tüzhöz. Ha már a tüz jól ég, a felső ajtót teljesen bezárják, és az alsót annyira hagyják nyitva, hogy a tüz a kivánt mértékben égjen. A Meidinger kályhákat sok alakban utánozták, ezek között legönállóbb alkotás a Blazicek és Brcka találmánya (nálunk Svadló-féle kályhák neve alatt ismerik). Az illetők a töltő tért is rostélylyá (vederrost) alakították át, hogy a tüzelő anyag minden oldalról levegőt kapván, egyenletesen égjen le. Ezt a szerkezetet a 17. ábra mutatja. A Meidinger- és a Meidinger-rendszerü kályhák főhibája az, hogy a kályha hatályos fütő felszine legkisebb a betüzeléskor, mert ez esetben a tulajdonképeni tüztér legfelül van; másik hibájuk, hogy a tüzelő anyag vigyázatlan tüzelés esetén egyenetlenül ég le, gondatlan kezelés esetén pedig a kályhában fölhalmozott tüzelő anyag teljesen izzásba jön. Baj az is, hogy utántöltés esetén a nagymennyiségben fejlődő szénoxid gáz felrobban.
E bajokat az amerikai rendszerü töltőkályhákkal vélik kiküszöbölhetni. A 18-ik ábra a Stewart-féle kályha az A hamutérből, a B rostélyból, a C tüztérből, a G töltő hengerből és a kályha köpenyegéből áll, mely alul DE darabon a szoba levegőjének pontos nyil irányában való körzését mozdítja elő. A tüzelő anyagot F-nél gyujtják meg, a nyil irányában felszálló égés termékek I kürtőn távolodnak el. H szellőző nyilás. Itt eresztik be a két pontos nyil irányában a szoba romlott levegőjét. Az égéstermékek nemcsak a szoba levegőjét, hanem a G töltő hengerben fölhalmozott tüzelő anyagot is fölmelegítik. Ez kokszolódik s a fejlődő gázok L nyilásokon át a pontozott nyil irányában áradnak a kályhába s ott friss levegővel érintkezve meggyulnak. Az alul égő tüzelőszert a G töltő hengerben levő előmelegített száraz tüzelő pótolja. A G töltő hengert K fedél leemelése után töltik meg; ez azonban nem a legsikerültebb megoldás, mert a G töltő hengerből gázok áradhatnak a szobába. E szerkezettel a tüz szintje mindig egymagasságban van és a G töltő hengerben a tüzelő szer meg nem gyulhat. E kályhákat F tüztér körül Máriaüveggel burkolják, hogy a tüzet látni is lehessen. E rendszeren alapszik a Budapesten használatos Csáki-féle moderateur kályha, melynek szerkezetét a 19. ábra mutatja. A kuprostély e fedőrostélylyal, ez kihuzható a kályha könynyü kiüríthetésére. B a moderateur, kihuzható szekrény a légvezető kupos g csővel. C a fütőkamara, melyet a függleges h rostély alkot. D emésztő-kamara, melyet i füstrekesz alkot. K a szelelő-talapzat n toló-ajtóval és m légcsatornával és L a szelelő-cső a fordítható p tárcsával és az r füstfojtóval. Ez a tulerős léghuzam mérséklésére szolgál. A tüzelőhöz f ajtó nyitása után férhetünk, a felszálló égéstermékekhez a h rostélyon kiáradó gázok keverednek, ezeket az i csatornán fölszálló előmelegített levegő égeti (emészti) el. E a töltőajtó. A szellentyüvel elzárható g kupos csövön beáradó levegő az e rostély egy pontjára áramlik s itt a tüzelőnek jó elégését, erős izzását okozza. Nálunk az amerikai rendszerü töltőkályhák gyártásával sok iparos és gyáros foglalkozik. Ezek közül kiemelhetjük Árkay Sándor gőreb kályháját és a Ganz és Társa cég Dobbs-féle kályháját. Németországban Lönholdt szerkezeteit használják.
22. ábra. Bond-féle gázkályha metszete.
23. ábra. Középponti légfütésre berendezett épület hosszanti metszete.
24. ábra. A középponti levegő fütés kaloriferjének és fűtő csatornáinak elhelyezése.
25. ábra. Központti melegvizfütésre berendezett épület hosszanti metszete.
26. ábra. Biztosító kád Bacon-féle biztosító szellentyüvel.
27. ábra. Középponri forróvizfütésre berendezett épület hosszanti metszete.
28-29. ábra. Forróvizfütő kazán hosszanti és keresztmetszete.
30-31. ábra. A zárt és kapcsolt forróvizfütések vázrajza.
32- 33. ábra. Kisnyomásu gőzfütésre berendezett épület függőleges metszete és alaprajza.
34-35. ábra. Kisnyomásu gőzfütéshez való kazán.
36. ábra. Sulzer-féle gőzvizkályha.
Ott, ahol a kandalló fütést a kályhafütéssel kombinálni akarják, az u. n. Kandalló-kályhát használják. Ezek se egyebek mint kályhák, csakhogy kandallósszerüen alakított, zárt alsó részük van. A 20-21. ábrán a Kaiserslauterni gyár kandalló-kályháját látjuk. A az alapzat, B a hamuláda és C a zárt tüzfészek, melyet a szoba felé az a' a" Mária-üveglapokkal elzárt ajtó, a folyosó felé pedig az a tüzelő és tisztító ajtó zár el; d ferde rostély, mely a C töltőnyakban fölhalmozott tüzelőt tartja. Az égéstermékek D füstcsöveken át az E kürtőbe jutnak, a g csatornán bevezetett friss, illetve az e nyilásokon beáradó szoba levegő pedig fölmelegedve a nyil irányában fölszáll és i rostélyon jut a szobába. G a kályha köpenyege, M a kandalló előtti rács, H a kályha és az I fal közti légjárás, b a töltő és h a tisztító ajtó, f pedig az e nyilások szabályozására való rud.
A szilárd tüzelővel fütött kályhák mellett ujabban a gázkályhákat is használják. Ide tartozik Bond dr. szabadalmazott gázkályhája (22. ábra), mely a hengeres A csőből áll, ennek alján látjuk az F gázlángzót, melyből az égéstermékek A csőbe s innen a felső és az oldalas D csöveken át az alsó C füstcsatornába s végül az I kürtőbe jutnak. A szoba levegője B tölcsér P nyilásán árad a kályhába, és felül a nyil irányában jut ki. H szabályozó szellentyüt a begyujtáskor nyitjuk ki, hogy a kémény jól megmelegedjék, ha ez megtörtént, bezárjuk. R a gázcső, M csap pedig a C csőbe lacsapódó kátrány és viz leeresztésére való. A gázkályhákat Bunzen-féle lánggal hevítik, világító láng nem jó, mert kormoz s e réven sok tüzelő vész el. (L. Gáztüzelés). Mind a szilárd tüzelővel, mind a gázzal fütött szellőző kályhákat célszerü viziedénynyel ellátni, hogy a szoba levegője ki ne száradjon. Ha ismerjük a melegítendő helyiség számára szükséges M melegmennyiséget (hőegységekben kifejezve) kiszámíthatjuk a kályha F fütő felszinét (levegő és fütő gázok érintette kályharész), ez cserépkályháknál M/1600 m2, öntött vaskályháknál M/4000 m2 és vaslemezkályháknál M/1500 m2.
Központi fütés. Szorosabb értelemben véve központi fütés az, midőn egynél több helyiséget fütünk a fütőszerkezettel, azonban tágabb értelemben azt a fütést értjük, melynek fütő szerkezete a fütendő helyiségeken kivül van és ezekbe a meleg különféle mediumok révén jut. E mediumok - a melegvivő anyag - szerint megkülönböztetünk levegő-, viz- és gőzfütést s ezek összetételét.
Levegőfütés az a központi fütés, melynek melegvivő anyaga a levegő. A 23. ábrában előtüntettük a központi levegőfütés lehasználatosabb elrendezését. Az épület legalsó részén, mondjuk a pincében, van a kalorifernek nevezett fütőkályha K, még pedig a F fütőkamarába falazva. A fütőkamara aljába torkollik a hideg friss levegőt bevezető C csatorna, felül pedig kiágaznak a B1B2B3 meleg levegőt vezető csatornák. A kályha befütése következtében a fütőkamarában levő levegő fölmelegszik, és a B1B2B3 csatornákon kitódulva, rendesen a fütenő helyiség félmagasságában alkalmazott 1.1.1. nyilásokon át a szobába árad, itt lehül és a 2.2.2. nyilásokon át az A aknába és innen a padlásra vagy a szabadba kerül. A friss levegőt bevezető C csatornát vizálló falazat, vagy jól elfojtott agyagcsövek alkossák, nehogy az ártalmas talajgázok és nedvesség a benne mozgó levegőt megfertőzzék. Rendesen az épület egész kereszt vagy hosszanti irányában végighuzódik és két végén merőleges aknát képez, melybe a levegő por tartalmának visszatartása céljából lapokat, szövetet (Möller-féle szövet) v. más porfogót használnak. A két akna azért jó, mert ha egyik oldalon fuj a szél, ezt az oldalt tolóval elzárják és a másik oldalt nyitják ki, nehogy a levegőt a széláram tulságos gyorsan hajtsa át a fütőkamarán. A C csatorna jó öblös legyen, hogy benne a levegő lassan mozogván, portartalmától e réven is megszabaduljon. A kalorifert tartalmazó fütőkamara renszerint levegő hézagos boltozattal és falazattal körített helyiség. A kalorifer és a fal között annyi hely legyen, hogy egy ember kényelmesen elférhessen. Tisztító ajtaját 0,6 m. szélesre és 1 m. magasra szabjuk. A fütőkamarában álló kalorifer rendesen öntöttvas-kályha. Legjobbak az u. n. ellenáramu kaloriferek, melyekben a füst utja a levegő utjával éppen ellenkező. A kalorifereket kivülről lehessen tisztogatni, meleg okozta kiterjengésüket ne akadályozza meg semmi se, és felettük a levegő nedvesítése céljából viziedény legyen. Nagyságukat akkorára szabják, hogy a szükséges melegmennyiséget közölhetik a levegővel. Felszinük azonban 600° C-nál jobban meg ne melegedjék, s a velük érintkező levegőt 50° C-nál jobban ne hevítsék föl. Ha F a kalorifer fütő felületére, L az óránkénti légjutalék, M a kalorifer m2-re által leadható óránkinti melegmennyiség (1800-2500 hőegység), t2 a küllevegő és t1 az elszálló meleg levegő hőmérséklete (50° C), akkor
A budapesti központi befütések kaloriferjának elhelyezése rendszerint olyan, mint a 24. ábra-szerkezet. A fütőkamarában álló kalorifert aaa ajtókon át tisztogathatjuk és a bordás csövek vége a másik cső tág hüvelyes nyakába illik. A hüvely és csőnyak fala közti résbe homokot öntenek, mely a füst kiáradását teljesen megakadályozza, a csövek mozgását pedig nem gátolja meg. A füst az alsó csőnyakon át c füstcsatornába és kürtőbe árad; ez utóbbiak tisztítása céljából p-nél buvóajtó van. A kaloriferekhez vezet a d légcsatorna, melynek nyilását az n tolóval szabályozhatjuk. A kalorifer felett van az m vizi edény, e felett pedig a meleg levegőt kivezető nyilások, melyeket i fogantyu révén a g, f és e lappancsokkal szabályozhatjuk. Sok esetben ezt a szabályozást a fütő a pincében végezi. A meleg levegő h-nál árad a szobába, a romlott levegő pedig i-nél távolodik a k szelelőaknába. A fütő kamarába torkolló melegelvezető csatornákat laposakra, négyzetesekre vagy kerekre készítik, keresztmetszetük oly nagy legyen, hogy bennük a levegő 1 m. másodpercenkinti sebességgel mozogjon. Ott, ahol a fütendő helyiségbe torkolnak, ellátják őket szabályozó zsalukkal. Nyári szellőzés céljából a szellőző aknába a mennyezet alatt is torkollik egy-egy nyilás (23. ábra, 3.3.3.), ezek csak nyáron a fütés szünetelésekor vannak nyitva. Hogy a szellőzés nyáron is erőteljes legyen, a szellőző S aknát (23. ábra) külön tüzelő helylyel (T) látják el. Sok esetben a levegőfütést ugy is készítik, hogy a szoba levegőjét visszavezetik a kaloriferhez s itt ujból fölmelegítve a szobába visszajuttatják, ez az u. n. cirkulációs légfütés, olcsóbb ugyan, mint a már ismertetett szellőző légfütés, azonban nem oly egészséges.
A központi levegőfütés előnyei az olcsó és kényelmes kezelés, egyenletes melegelosztás, gyors hatás, a fütött tér tisztán maradása, szobakályhákra szükség nincsen, a szobákba tiszta és friss levegő juttatja a meleget, sugárzó hő teljesen ki van zárva és olcsó; hátrányai: a meleg levegő vizszintes irányban ventilátor nélkül 10 m.-nél tovább nem vezethető, sok meleg vész el a kiárasztott levegő révén, melegrezerváló képessége csekély, a szobák csakhamar lehülnek, ha a kalorifer vasból van és tüzelését beszüntetik, régi épületekbe alkalmazni bajos, nagy termek tulságos nagy légvezető csatornákat kivánnak, ha nincsenek a csatornák jól méretezve, könnyen megesik, hogy a magasban fekvő helyiségek elvonják a meleget az alsóktól.
A központi vizfütések melegvivő mediuma a viz. A vizet az épület legmélyebb pontján, a pincében felállított kazánban felmelegítik, csöveken a fütendő helyiségekben álló kályhákba vezetik, honnan az kellőképen lehülve ismét a kazánba jut vissza. A viz hőmérséklete szerint négyféle központi vizfütést különböztetnek meg; I. a kisnyomásu vagy meleg vizfütés, maximum 100° C.-ra hevített vizet juttat a fütendő helyiségekbe; II. a középnyomásu forró vizfütés 100-140° C.-ra; III.- a középnyomásu meleg vizfütés 150° C.-ra és IV. a nagynyomásu vagy forró vizfütés 200° C.-ra hevített vizzel dolgozik. A kazánba visszatérő viz hőmérséklete az I. csoportban 45° C, a II. csoportban 55° C, a III. csoportban 60° C és a IV. csoportban 70° C.
1. A kisnyomásu v. meleg vizfütés szerkezetét a 25. ábra tünteti fel. A a kazán, melyből a melegviz csöveken jut F fütőtestekbe s ezekből a kihült viz a nyil irányában jut vissza a kazánba. A fütőtestekbe szorult levegőt a felső csöveken vezetik ki; e csövek az E biztosító edénybe torkollanak, mely arra is való, hogy a hevítés következtében terjengő vizet felfogja s ha a viz kihült s összehuzódik, ujból a vezetékbe ereszsze. A csöveket rossz melegvezetővel burkolják, hogy sok meleget ne sugározzanak ki. A kályhákat a vizjárás szabályozása céljából csapokkal vagy szellentyükkel szerelik fel. E kályhákat sok esetben több bordás szekrényből állítják össze s ekkor bordás regisztereknek nevezik. A kályhák és regiszterek helyett sok esetben (virágházi fütések) bordás csöveket használnak.
2. Középnyomásu meleg vizfütés. Ha 100° C-nál magasabb hőmérsékletre akarjuk a vizet hevíteni, az E biztosító kádba torkolló cső vége nyitott nem lehet; de mivel a teljesen zárt cső azzal a veszedelemmel jár, hogy tulságos hevítés esetén a kazán, a csövek v. a fütőtestek robbanak föl, a cső végét oly szellentyüvel zárják el, mely nyilik, ha a viz a szükséges hőmérsékletnél forróbb lett; azonban a fütő testekre a tüzelés beszüntetése is veszedelmes lehet a viz összehuzódása révén keletkező hijoltság (vacuum, légür) miatt a külső levegő nyomása oldalukat benyomja; ezért még egy szellentyük használnak, mely akkor nyilik, ha a csövekben hijoltság keletkezik. A 26. ábrában a rendesen használt Bacon-féle biztosító szellentyüt mutatjuk be. A vizzel telt biztosító edényben álló és a C csővezeték végére szerelt S szellentyünek s1 része akkor nyilik, ha a csővezetékben a hőmérséklet az előirt hőmérsékletnél nagyobb, s2 pedig akkor, ha a csővezetékben nagymértékü hijoltság keletkezik. A meleg vizfütések igen kellemes meleget árasztanak és nagy melegrezerváló képességük van, jól szabályozhatók és a meleg vizet vizszintes irányban 200 m.-nyire is elvezethetik; hibájuk, hogy igen drágák; a közép nyomásu melegvizfütések, mivel 3-4 atm. nyomással dolgoznak, robbanásveszélyesek is, ugyancsak az utóbbiaknak hőkisugárzásuk nagyobb, azonban olcsóbbak, mert kisebb méretüek lehetnek a fütőtestek és csövek.
3-4. Forróvizfütések. Hogy a vizfütés olcsóbb lehessen, nagy nyomással kell dolgoztatni, mert ekkor kis csöveket és mind a kazánok, mind a kályhák helyett fütő-kigyókat használhatunk. Mivel a C 200°-kal dolgozó nagynyomásu forró viz már 16 atm. nyomást fejt ki, 22 mm. belső átmérőjü és 6 mm. falvastagságu kovácsolt vascsöveket használnak. A 27. ábrában előtüntetett szerkezetben o a fütőkályha, f f pedig a fütő test; mindannyiban egyazon méretü csőből készített fütő-kigyó van. A 26. ábrában előtüntetett Bacon-féle biztosító szellentyü az E edényben van. Ily szellentyü helyett 60-80 mm. átmérőjü zárt csövet is használnak, melyben a viz szabadon terjedhet ki és huzódhatik össze; a fütőtestektől vizet külön csövezetéken a kályhába vezetik vissza. Rendesen egy fütőkályhából, 180 m. hosszu fütő csővezetéket ágaztatnak ki. Ha hosszabb cső kell, egy kályhába több fütő-kigyót tesznek s mindegyikhez külön csövet vezetnek. A 28-29. ábrában két külön (zárt) csőrendszernek (30. ábra) egy kályhába való elhelyezését látjuk. A csővezetéket sok esetben a 31. ábra-séma szerint szervesen kapcsolják és nevezik a zárttól való megkülönböztetés céljából kapcsoltnak. Noha a forróvizfütések nagyobb hőmérséklettel dolgoznak, mint a 2. csoportbeliek, még se oly robbanóveszélyesek, mert a csővezetékben sok viz nincs, és a cső falvastagságát olyanra szabták, hogy a robbanást kizártnak tekinthetjük. A forró vizfütések minden épületben alkalmazhatók, olcsók, intenziv hatásuak és kezelésük egyszerü, azonban nehéz a szabályozás, melegrezerváló képességük csekély, könnyen befagynak (ezért jó, ha sóoldatot használunk), nagy a sugárzó meleg, a csövek zörögnek a berekedt légbuborékok miatt és a robbanás veszedelme kizárva nincs; a 4. csoportbelieknél mindezekhez még az a baj is járul, hogy a csövek ugy átmelegszenek, hogy a felszinükre rakodó port megpörkölik s a rájuk tett fát, papirt meggyujtják; tehát e fütés tüzveszélyes is.
A gőzfütésekben a melegvivő medium a gőz, melyet e célra szerkesztett és alkalmas helyen felállított kazánban fejlesztenek, a fejlesztett gőzt csővezetékben a fütendő helyiség kályhájába juttatják, ahol melegét leadja. Innen a kondenzált vizet vagy a szabadba eresztik, vagy a kazánba vezetik vissza. A fő tehát nem annyira a gőz szabad, mint inkább kötött melegének kihasználásában rejlik, mert 1 kg. 100° C hőmérsékletü gőz 1 kg. 100° C vizzé sürüdve 536,5 h. e. meleget ad le. A gőznyomás szerint van kis és nagy nyomásu gőzfütés. Az utóbbi 1/2-5 atm. (120° C) tulnyomása van. Jellegző még az előbbire, hogy kazánjából nyitott cső ágazik ki, melyen át tulságos gőzfeszülés esetén a vizet kilövelli. E körülmény a gőzkazánt a robbanástól mentessé teszi, ezért azt magában az épületben is felállíthatják. A 32-33. ábrában a kis nyomásu f. gőzfütés rajzát (Bechem és Post rendszere) mutatják be. A pincében látjuk az a kazánt, melyből a nyitott b cső és a gőzvezető cső ágazik ki; ez utóbbi a c c c c fütőtestekhez ágazik (teljes vonás). A kondenzált viz a fütőtestek aljából a kondenzált vizvezetékbe jut és a kazánba folyik vissza. A pontozott vonal a házi vizvezeték csövét jelzi. A kazán szerkezetét a 34-35. ábra mutatja; a a viztér, b a töltőhenger, c tüzcső, d a rostély, e a töltőhenger fedele, f a kazán falazata, g és h a füstcsatorna, i hamutér, k tisztító nyilás, l ajtó, m légvezető csatorna, n tányérszellentyü, mely o p r s szabályozóval kapcsolatos, t gőzcső a szabályozóhoz, u a nyilt cső, v vizmutató üveg, w itató cső, x gőzelvezető főcső, y kondenzált vizvisszavezető cső. Az x csövet mintegy 40 mm. s az ebből kiágazó fütőcsöveket 13 mm. bőre készítik. Ha tulságosan élénk a tüz, sok gőz keletkezik, mivel t s cső révén a nyomás a kénesővel telt p csőre is hat, a tulságos gőznyomás ezt lenyomja, vagyis m légcsatorna sipját n tányér szükebbre szabja; ha kisebbedik a nyomás, ekkor r, suly o emelő révén a p csövet kissé megemeli; most több levegő jutván az m csőbe, élénkebb lesz a tüz. Ujabban a gőzfütésnek ezt a módját igen tökéletesítették s különösen a tüz szabályozására találtak fel igen jó szerkezeteket. A nagynyomásu gőzfütés csővezetékét is a 32-33. ábra szerinti módon helyezik el; sok esetben a nagy feszültségü gőzt kis feszültségü gőzre változtatják és ezzel fütenek. Gyárakban divatos a gőzgép fáradt gőzével füteni. A fütőtestek lehetnek kályhák, regiszterek v. csövek.
A gőzfütés legnagyobb elsősége, hogy a gőz vizszintes irányban igen messze elvezethető, tehát ez a fütés legalkalmasabb épületcsoportok, sőt egész városrészek fütésére. Nagy kiterjedés esetén a legolcsóbb, gyorsan és intenzive hat, kapcsolható viz v. levegőfütéssel, a gőzjárás pontosan szabályozható; hátrábbsága, hogy kis épületekhez drága, ha a kondenzált vizzel nem a kazánt itatjuk, sok meleg vész el, rossz szerelés esetén a csővezeték és a fütőtestek a megrekedt levegő v. a gőz és kondenzált viz összecsapása miatt zörögnek, nagynyomásu gőzfütés kezeléséhez vizsgázott fütő kell s egyébként is a kazánfelállítása építésrendőri nehézségekbe ütközik, a gőznek melegrezerváló képessége nincsen, a kazánrobbanás különösen nagy nyomásu gőzfütés alkalmazása esetén kizárva nincsen.
Egész városrészek központi fütésére is a gőzfütést használják, e rendszert New-Yorkban próbálták ki. A kazánokban fejlesztett gőzt 3 angol mértföld hosszu csővezetéken több házba juttatják. A gőzvezeték eleje 4 hüvelykes csövekből, a házivezeték pedig 3/4 hüvelykes csövekből áll. A csővezetéket jól szigetelik és épp ugy fektetik, mint a gáz és vizvezetéki csöveket, csakhogy minden 100 lábnyira van egy terjeszkedhető cső.
Kombinált fütések. A levegő-, viz- és gőzfütéseket igen gyakran kombinálják, leggyakoriabbak a viz-levegő, a gőz-viz és a gőz-levegő fütés; különösen az utóbbi kettőt használják, hogy a gőzfütés nagy előnyeit a levegő, illetve vizfütés előnyeivel kombinálják. 1. A gőz-levegő fütésben a kalorifer helyét gőzfütőtest foglalja el, ide vezetik be a gőzt, hogy a fütőkamarába árasztott levegőt fölmelegítse. 2. A gőzvizfütés fütőkályháiban viz van, melyet gőzzel melegítenek föl, hogy növeljék a kályhák meleg rezerválóságát. Ilyen a Sulzer-féle kályha (36. ábra), melynek i csatornával ellátott eljából 5 rövid és 1 hosszu cső (R) ágazik ki. A c csövön felül bevezetett gőz kondenzálódik és a rövid csövek e sipján csurog le (tehát a gőz utjával egy irányban), a nem kondenzálódott gőz a hosszu csövön ujból a kályha gőzterébe árad. A kályhába szorult levegő önműködő kieresztésére a d szellentyü való, ennek szárát két fémből (acélból és rézből) készítik, ha nincs gőz a kályhába, a két fém összehuzódása következtében a szellentyü nyilik, ha pedig van, a kiterjedés következtében lassankint záródik. A felsorolt fütések felszerelése 100 m3-kint a következő költségeket okozza:
Napi költség 100 m3-kint a légfütésnél 10 kr., gőz-vizfütésnél 9 kr., gőz-légfütésnél 9 kr., forró vizfütésnél 8 kr., közönséges kályhafütésnél 13-14 kr. L. még Tüzelő berendezések.
