Füst,
Füst, tágabb értelemben olyan gáz és gőz, melynek átlátszóságát a benne lebegő szilárd testek kisebb-nagyobb mértékben befolyásolják, szükebb értelemben pedig az a gáz, gőz és szilárd testelegy, mely a tüzelőszerek tökéletlen elégésekor keletkezik s amelyet a zárt tüzhelyekből a füstcsatornán és a kéményen át a szabad levegőbe vezetnek. A tágabb értelemben vett füsthöz tartozik az ércek szinítésekor keletkező gőz- és gázelegy, melyet ércrészecskék festenek meg és tesznek átlátszatlanná (kohófüst, cinkfüst, ólomfüst, a nagy olvasztók gáza stb.). Azok a tüzelőszerek, melyek leginkább szénelemből állanak, nevezetesen a faszén, koksz és antracit, csak igen kis mértékben füstölögnek, mert a szén csak szénoxiddá vagy szénsavvá éghet el, mig a viztartalmu kőszén, barnaszén, fa tőzeg stb. égésekor szénhidrogének szállanak el, melyekből a szén kiválik és finom por alakjában megfesti a szén-hidrogén- és oxigénvegyületekből, továbbá nitrogénből álló, a világosszürkétől a sötétszürkéig váltakozó szinü gőz- és gázelegyet, ez a F., melyből hidegebb helyeken lerakodó szénrészek alkotják a kormot. A fa füstje könnyebben száll, mint a kőszéné, de csipi a szemet. A kőszénfüst lomhasága miatt a nagyobb - különösen iparüző - városok felett valóságos felhőt alkot, mely azzal, hogy a levegőt megfertőző és folytonosan finom kormot rak le, nemcsak egészségtelen, de kellemetlen is.
F. különösen akkor keletkezik, ha izzó szénre friss szenet vetünk, a hideg tüzelőanyag és a nagy mértékben keletkező gázok a tüztől annyi meleget vonnal el, hogy a magasabb forráspontu szénhidrogének apró kátránycseppekké sürüdnek, melyek nitrogéntartalmu és szénbő vegyületei miatt csak nagyobb hőmérsékletnél és kellő légjárással égethetők el. Azonban a rostélyra vetett tüzelő a huzatot is megzavarja, kevesebb levegő jut a tüztérbe és ekkor a többé-kevésbbé tiszta karbónium mint korom száll el, mert oxigén hiányában el nem éghet. Eszerint a füstölgést a tüz csekély hőmérséklete és a levegő hiánya okozzák és a füstöt kátránygőzök és korom keveréke, vagy csakis korom alkotja. A korom fekete, szagtalan és nem tapadó por, a barna kátránygőz kén és nitrogén vegyületei miatt kellemetlen szagot áraszt és a kormot tapadóvá, valóságos festékké teszi. Ha tehát tüzelésünk olyan, hogy nagy hőmérséklete és oxigénbősége miatt a kátránygőzöket és kormot elégetheti, kéményünk nem füstölöghet, belőle csak szintelen gáz árad ki. A kőszén-F. különösen azért egészségtelen, mert a szénben átlag mindig van 1,7% kén, melyből 1,5% kénessav, tehát az egészségre ártalmas gáz keletkezik. Németországban 1857 óta foglalkoznak a kőszén füst okozta kalamitásokkal; különösen a mérnökegyesületek tették e kérdéseket tanulmányaik tárgyává s a hozzájuk forduló városoknak (Hannover 1876., Stuttgart 1884. stb.) sok jó tanácsot adtak. Ma már a legtöbb német és osztrák városnak van erre vonatkozó rendelete. Nálunk egy 1889. megjelent kereskedelemügyi miniszteri rendelet foglalkozik e tárgygyal, Budapest belterületén felállítandó gőzkazánok tüzelő berendezésének megállapításakor. A technikus világ e kalamitásokal az u. n. füstemésztő tüzelékekkel óhajtja megoldani, s már is nevezetes haladást tapasztalhatunk. Lásd még Füstemésztés.
