Furulya,
Furulya, az a kezdetleges alkotásu s beosztásu pásztorsipféle hangszer, mely főleg Magyarországon van elterjedve ugy az alföldi, mint a hegyvidéki pásztornép között. De találkozhatni vele más népek pásztorai közt is csekély eltérésü változatosságban. A pásztornép rendesen maga állítja elő füz-, bodza- vagy jávorfából. Fuvó csővének hosszusága ritkán haladja tul a két, legfölebb a három araszt. Rendesen hat vagy nyolc lyukkal van ellátva, melyek nyitvatartásával v. elfödésével majdnem két nyolcadra terjedő diatonikus és kromatikus hanglétrát lehet rajta kihozni. Alsó vége nyitott, felső része pedig egynemü fából készült nyelvecskével van ellátva harántékos metszéssel, hogy a befuvott légoszlopnak szabad árama legyen. A F. sokféle alakban fordul elő, melynek legkisebb s legprimitivebb faja az ugynevezett füz- és bodzafa-tilinkó, melyet tavaszkor a gyermekek is szoktak használni, lecsavarván a füzfaágról gyenge burkát. A F. hangja, habár nem valami finom, de eléggé gyengéd, mélázó és ábrándos.
