Fürt
Fürt (racemus, botrys), a virágzatnak azon alakja, melynek közös nyelén (a virágzat tengelyén) meglehetős egyenlő és egymástól egyforma távolságban levő nyelecskéken függ a virág v. a gyümölcsszem, p. a ribizkeé (l. az ábrát), aranyzáporé (Laburnum), a sóskaboroké. A legtöbb F. virága minden oldalra néz; a májusi gyöngyvirágé, bükkönyé, kaszanyügé, meg a piros gyüszüvirágé féloldalu, azaz a virágok csak egy oldalra fordulnak.
A ribizke virágfürtje.
F. a gyapjuismében a bunda (l. o.) külsejének simogatásánál önként felnyiló barázda által környezett oszlopszerü gyajupehely. Fürtöcskékből van összetéve, melyek a fürttetőn csomós végeikről ismerhetők fel. A fürtöcske tüzetesebb megtekintésénél azt szintén több gyapjuoszlopocskából állónak találjuk; ezek a 15-35 gyapjuszálból álló s gyapjuzsir által összetapasztott pászmák. Fürttető a fürt külső, szabad vége. Zárttető az, melynél nem lehet a gyapju belsejébe látni; ez azért jó, mert nem ereszti a port és esőt a bunda belsejébe, ellenben a nyilt fürttető rossz. A tulságosan zárt és kemény tetőt deszkatetőnek vagy nagyobb fokozatában páncélosnak nevezik; ez egészségtelen, mert a bőrpárolgást akadályozza. Kis tömegü F.-tető az, melynek kis átmérője van, ellentéte a nagy tömegü, mely durvább gyapjaknál fordul elő. A F.-tető alakja lehet tüs, repcés, tompa, lándsás, mohás stb. Üres F. az, amely kevésbbé tömött, mint aminő zárt. Fürtös gyapjut csak bizonyos juhfajták termelnek; ilyenek a merinos, cigája, angol rövid gyapjas juhok, stb.
