Fürdőberendezések
Fürdőberendezések (l. a mellékelt képet) között legfontosabb a fából, cinkből, vörösrézből, öntött vasból vagy porcellánból (kőanyag) készített fürdő kád. A F.-kádba fogják föl a F.-vizet, alakja rendszerint az emberi testhez idomuló ovális csonka kúp; nagyságát 180-300 l. vizre számítják. Méreteit az 1-2. ábrán az öntöttvas fürdőkádba irtuk be. A legtöbb esetben a határszámok melletti közepes érték elégséges. A kádak alakját a lábfelőli oldalon gömbölyüre is készítik, felső peremük nem mindig vizszintes, igen gyakran lejt a lábfelé, v. közepén ívesen hajlik be. A vizvezetékkel fölszerelt fürdőszobák kádjait ellátják még felesleges vizlevezető csővel C, hogy vigyázatlan vizcsapolás esetén a fölös viz ezen át a csatornába folyjon, ellátják még vizleeresztő szellentyüvel (s ennek nyilása) és a melegviz beeresztésére való nyilással n. Ez utóbbi azért van alul, hogy a melegviz gyorsabban keveredhessék a hidegvizzel, mert különben igen gőzölögne. Az 1-2. ábra-alakon kivül vannak még ülőkádak (3. ábra) és hintáló kádak. Az utóbbiakat nehány év óta használják s azért kedvelik, mert a viz a hintázás közben erősen hullámzik. A fürdőviz melegítésére sokféle módot használnak. Ha vizvezeték nincs leggyakoribb az az eset, hogy a fürdőkádat szerves kapcsolatba hozzák a fütőkályhával. A 4. ábra a legmegszokottabb füthető fürdőkádat tünteti elő. K a kád, f a fütőkályha; ez utóbbinak az r rostélylyal ellátott tüzterét mindenütt viz éri, az égéstermékek a C kéményen szállanak el; s a ruhaszárításra való szekrény. A K fürdőkályhában levő viz állandóan érvén a tüzfészek falait, csakhamar fölmelegszik. A meleg jobb kihasználása céljából a tüztérbe vizkörző csöveket is igtatnak. Gyakran a kád és a kályha közti szabad részt tolókával látják el, hogy a vizkörzést szabályozzák. A kád fütőszerkezetét szokták a kád alatt is alkalmazni s ahol gázvezeték van, előszeretettel használják a gázfütést. A kád könnyebb szállíthatása és a vizkörzés jobb szabályozhatása céljából sok esetben a fütőkályhát és a kádat elkülönítik s a kettőt örvös csőkötéssel (hollandi csőkötés) kapcsolják; ezek az u. n. cirkulációs fürdőkádak. Jellemző szerkezetüket az 5. ábra tünteti elő. K a kád, f a kályha, r a rostély, c a tüztérből kiágazó füstcső, s ruhaszárító szekrény. A kályhát a káddal az 1-2. örvös csőkötés kapcsolja össze. Gyakran mind a felső, mind az alsó csövet csappal látják el, hogy a vizkörzést pontosan szabályozhassák, esetleg el is zárhassák; azonban ekkor célszerü a kályha vizteréből biztosító csövet ágaztatni ki, hogy az f kályha továbbfütése esetén szét ne robbanjon. Zraelowitz-féle cirkulációs fürdőkályha felső h csapjából (6. ábra) r cső ágazik a vizzel telt g edénybe. Ha zárjuk az i és h csapot, a körzés a W kád és az O kályha között megszünik, de ugyanekkor a h csap furata r cső révén közlekedik az O kályha és a g edény között, ugy hogy a viz tulságos fölmelegedése esetén a viz kiterjedhet és a g edénybe folyhat, a fütés megszüntekor a viz g-ből ismét O-ba jut vissza. Gázfütés használata esetén célszerüen alkalmazzák a fütőbetétet. A kádba beállítják (7. ábra) a hengeres kályhát, melybe a b gázcső és a c légvezető cső torkollik. Az a edénybe van a kád vizével közlekedő felső e1 és alsó e2 edény, ezeket az ff csövek kötik össze. A gázlángzót d jelzi. A gázlángot a kádon kivül m záró sróf kinyitása után meggyujtják, amire az m nyilást becsavarják és a kályhát nyitott i csapok mellett a kádba beállítják, a viz betódul l csövön, bejut e2 edénybe, ebből pedig az f csöveken e1 edénybe, honnan a k csövön ismét a kádba jut. A g h kürtön elszálló égésterméket a viz x felszine szörpöli föl.
1-2. ábra. Fürdőkád hosszanti metszete és felülnézete
3. ábra. Ülő kád képe.
4. ábra. Fűthető fürdőkád.
5. ábra. Cirkulációs fürdőkád.
6. ábra. Cirkulációs fürdőkád biztositó csappal.
A vizvezeték használata esetén legajánlhatóbak a kályhás fürdőkádak, ezeknek leghasználatosabb szerkezetét a 8. ábra láttatja. F a fürdőkályha, K a fürdőkád és C a fürdőcsap telep. A vizvezetéki viz e csövön át jut a C csaptelephez, ha nyitjuk a H csapot, a hideg viz f h csöveken át a K kádba folyik, ha zárjuk H csapot és nyitjuk M csapot, ekkor a vizvezetéki viz e csövön át a-nál az F kályhába árad, itt fölmelegszik és a g h csövön át a kádba jut. Ha zárva van M is és nyitjuk a Z csapot, a viz i csövön át az R zuhanyrózsához jut és szabadon ömlk ki. A g csőből igen célszerü nyitott csövet (l) kiágaztatni, hogy tulságos fölmelegedés esetén a viz itt kifolyhasson, ha pedig a fütés megszünt, levegő jusson a kályhába. Használnak levegőszellentyüt is. Az ujabb időben oly csaptelepeket is használnak, melyek a zuhanyhoz langyos vizet is vezetnek, sok esetben pedig a csaptelepet a kályhára szerelik, vagy a három csapot egygyel helyettesítik. Az F kályhát gázvezeték jelenléte esetén célszerü gázzal füteni. A legjobb gázkályhák közé tartozik a 9. ábrán látható Houben-féle, melynek F. tüzfészkében égő gázláng égéstermékei az E csapon bevezetett és a C tölcséren kilövellő vizcseppekbe ütköznek. A meleg viz B csövön folyik ki, az égéstermékek pedig a H fedél J nyilásain át jutnak a szabadba. A viz ugyszólván folyva melegszik meg.
7. ábra. Vízmelegítő.
8. ábra. Fürdőkád kályhával.
9. ábra. Fürdő kályha gázfűtéssel.
A fürdőberendezéseknek tartozékát alkotja a zuhany, mely alatt az emberi testre lövellő vizsugarat vagy sugarakat értjük. Ha a zuhanyt egy vizsugár alkotja, sugár zuhanynak, ha apróbb vizsugarak alkotják tüzuhanynak, ha pedig esőszerüen hat, esőzuhanynak nevezik. Van fej-, hát-, oldal- és altestzuhany aszerint, amint a vizsugár az emberi teset éri. A 10. ábrában E az esőzuhany, S a sugárzuhany és T a tüzuhany; 1 az altest-, 2 az oldal-, 3 a hát- és 4 a fejzuhany. Használnak oly zuhanyokat is, melyek az emberi test minden részét vizzel öblítik, ilyent mutat a 10. ábra. Abban az esetben, ha vizvezeték nincs, a zuhanyokat ellátják viztartóval, melybe a vizet felszivattyuzzák.
10. ábra. A test egyes részeit érő zuhany
11. ábra. Az egész testet érő zuhany.
