Frízek,
Frízek, a Tacitus idejében u. n. frisii, frisenes, frigones, frisei, frisaevones, a régi Germania egyik néptörzse, mely az ingaevon-okhoz tartozott s a Flevo-tó, valamint a Rajna és Ems folyó közti vidéken (a mai nap is u. n. Frízföldön) lakott. Már Tacitus a F.-et bátraknak és szabadságra törekvőknek mondja. A F. nyelve a hollandi nyelvtől sokban eltér, amint egyes népszokásaik is. Igy az asszonyoknak egy régi fejdiszök a fülvas, t. i. egy patkóalaku lemez (amely a gazdagabbaknál aranyból készül), amely a két fül közt a hajzat összetartására szolgál; ez a fejdisz családi ereklyét képez s a fríz nők büszkék eme fülvasuk ősiségére. A fríz leányok és asszonyok szépek, bőrük finom, tejfehér és rózsaszin árnyalatával; testalkatuk erőteljes, nevezetesen a vállak és mellük széles. A F. termete magas, nevezetes a koponyájuk alakja, melyet a feltünő alacsonyság jellemez, homlokuk sem nem széles, sem nem magas: nyakszirtök igen széles és felülről lefelé erősen görbült.
