Fördős
Fördős, 1. Dávid (szenci), reform. lelkész és iró, szül. Mező-Lakon (Veszprémm.) 1787 dec. 27-én, megh. N.-Doroghon (Tolnam.) 1866 nov. 11. Iskoláit Pápán elvégezve, előbb őcsényi tanító, azután gyönki tanár lett, majd Kőröshegyre választatott meg lelkészül, innen pedig 11 év mulva N.-Doroghra; a tolnai egyházmegyének, a dunamelléki és dunántuli egyházkerületeknek tanácsbirája s Tolnamegyének táblabirája volt. Munkái: Külömb-külömbféle versek (I. füzet Pest 1817., II. füz. Debrecen 1827., Ferdős D. név alatt); Vigasztalások a korporsónál énekekben (Pécs 1838); Halotti bucsuzó versek (Kecskem. 1842). Ez utóbbi - 2400 példányban megjelent - munkáját a dunamelléki és dunántuli református tanítók, kántorok évtizedeken keresztül használták temetések alkalmával. Ő adta ki a hires rimelő, Kovács József verseit (Pest 1817).
2. F. Lajos (szenci), ref. lelkész és egyházi iró, szül. Gyönkön (Tolnam.) 1817 jun. 7-én, meghalt Kecskeméten 1884 máj. 5. Közép- és felső iskoláit Gyönkön és Pápán végezte; a lelkészi vizsgálat letevése után egy évig N.-Kőrösön nevelő volt (1838), a következő évben Kecskeméten segédlelkész, 1841. Kisujszállásra hivták rendes lelkésznek, onnan 1846. Kun-Szent-Miklósra, 1856. Kecskemétre. A patentális zavarok lecsendesedése után, szervezkedvén a protest. egyházak, a kecskeméti egyházmegye megválasztotta F.-t főjegyzőjévé, a dunamelléki kerület tanácsbirájává (1861), majd 1866. al-, 1869. főesperessé választották, 1872. a magyarországi protestáns egylet, később a szlavon-szerémi misszió-bizottság elnöke lett; a debreceni zsinaton (1881) mint egyházmegyéje képviselője vett részt; tagja volt az egyetemes tanügyi bizottságnak, az egyetemes konventnek, Török Pál halála után (1883 okt.) pedig mint legidősebb esperes a helyettes püspöki tisztet viselte haláláig. A hazai református egyháznak egyik legjelesebb s legkedveltebb szónoka volt. Az iskolaügy iránt mindenkor melegen érdeklődött s előbb a kun-szt.-miklósi, azután a kecskeméti közép- és felsőbb iskola érdekében sokat fáradozott; különösen heves irodalmi harca volt 3-4 éven keresztül Török Pállal, midőn ez a pesti protestáns teologiai Akadémia felállítása által a kecskeméti teologiai intézetet megingatta, majd teljesen megszüntette. Az irodalommal kora ifjuságától fogva mindvégig nagy előszeretettel foglalkozott. Először költeményekkel és elbeszélésekkel lépett fel a honművészben (1839) és Regélőben (1841), de csakhamar az egyházi irodalom mezejére ment át és itt számos, részben nagybecsü és széles körben elterjedt munkákkal gazdagította az irodalom ezen ágát. Nevezetesebb művei: Ájtatos hölgy (Elmélkedések és imák művelt prot. hölgyek használatára, Kecskemét 1846. Szivós Mihálylyal együtt. Második kiadását a hazáért való imák miatt a rendőrség letiltotta 1852); Egyházi szertartási beszédek (u. ott 1847); Buzgóság szárnyai, imádságok a prot. nép számára (u. o. 1853); Egyházi beszédek (1-3 füz., u. o. 1850, 1854, 1861); Konkordántzia vagy szentirási szókönyv (u. o. 1857); Rövid válasz Török Pálnak, mint a Korrajzok előterjesztőjének (u. o. 1858); A kecskeméti egyház felelete (u. o. 1859); Agenda (Pest 1866). Szerkesztette: A különféle viszonyokra vonatkozó papi dolgozatok c. gyüjteményt (1849-58 Kecskemét, 12 füz.); ennek uj folyamát Szász Károlylyal (Pest 1860, 3 köt.); Papi dolgozatok gyászesetekre c. gyüjteményt (Kecskemét 1850-71, 14 füz.); Magyar prot. egyházirodalmi ismertetések és birálatok (1. füzet, Kecsk. 1851); Kecskeméti prot. közlönyt (1858-60, 5 füzet); Kecskeméti lelkészitárt (Pest 1870-71, 3 füzet). Ezeken kivül számos cikke, értekezése, beszéde jelent meg a különféle protest. egyházi lapokban s folyóiratokban.
