Főpap
Főpap, az izraelita papoknak feje. A bibliai elbeszélés a papokat mind Árontól származtatja. Az első F. Áron volt, utódja fia, Eleázár, akinek ivadékai F.-ok valának Eliig. Ennek halála után Ithamár ivadékaira ment át a főpapság, akiknél maradt a második templom koráig. - A bibliai tudomány ujabb képviselői szerint az első templom korában, a VII. sz.-ban a levitákat mind papoknak tekintették és csak később tartott a Jeruzsálemben élő papság (a Cádok fiai) igényt arra, hogy egyedül van feljogosítva a papi funkciók végzésére. A Cádok fiai közül való főpapok hatalma és befolyása a második templom korában érte el tetőpontját. A persák uralma alatt a F.-t tekintették a nép fejének és a nagy gyülekezet, amely Juda ügyeit intézte, vagy egészen v. legnagyobb részben papokból állott. Még nagyobb lett a F. hatalma, amidőn a Makkabeusok házából származott F.-ok egyszersmind Judea fejedelmei voltak. De hanyatlásnak indult a F.-i méltóság fénye, amidőn Heródes és a rómaiak tetszés szerint nevezték ki és fosztották meg hivataluktól őket. Ugyanekkor küzdöttek a farizeusok és irástudók a papi arisztokrácia ellen és pedig oly sikerrel, hogy ez egészen elvesztette a népre való befolyását s a főpap kénytelen volt minden funkcióiban a farizeusok nézeteihez alkalmazkodni. A templom pusztulásával a F.-i méltóság természetesen eltünik a történelemből. A F. ruházatáról Móz. II. k. 39. fejezetében van szó. A F. feladata volt a templomi szolgálatra felügyelni, legnevezetesebb funkciója volt az engesztelés napján végzett szolgálata. Csak ekkor volt szabad a szentélybe lépnie. Az első templom korában feladatai közé tartozott az Urim és Tummim (l. o.) megkérdezése is.
F. a katolikus egyházban első sorban a római pápa, aki ugy az összes hiveknek, mint papoknak és püspököknek Krisztustól rendelt főpásztora. Másodsorban F.-ok (pontifices) az összes fölszentelt (legyenek ezek akár megyés püspökök, akár nem) püspökök, akik a püspöki ordináció által a többi papokénál magasabb méltóságot, lelki hatalmat nyernek. Az egyházi terminologia csakis ezeket mondja F.-nak. F.-nak szokás nevezni mindazon egyházi személyeket, akik nem ugyan püspöki, de mégis magasabb egyházi méltóságokat viselnek (prépostok, apátok stb.).
