Fő-árapasztó árok
Fő-árapasztó árok. A patakokon s kisebb folyókon usztatott hasáb és rönkő fa kifogására szolgáló gerebre gyakorolt viznyomás apasztása egyike a leglényegesebb szempontoknak a gerebépítésnél, melynek a szükséghez képest eleget tenni minden lehető eszközzel igyekezni kell. Ezen cél többféle módon érhető el; p. a gerebnek - a viz tükrét csak kevés magasságig emelő - bukógátra felépítése által, zsilipeknek a gerebvonalba való beosztása által, árapasztó árkok, homokfogók (l. o.) és rácsos csatornák (l. o.) alkalmazása által. Az árapasztóárkok lehetnek a pataknak v. folyónak természetes mellékágai vagy pedig kiásott csatornái, melyek a főmederből részint a gerebudvar fölött, részint ennek határain belül kiágaznak s alantabb azzal ismét egyesülnek. A viznek egy része az uton elvezethető s igy a gerebet nem terheli.
Fő-árapasztó árok.
A gerebudvar felső végén alkalmazott ily árapasztót (l. az ábrában a-t) F.-nak nevezzük, mert ennek iránya a vizfolyás irányával még leginkább egyezik s igy a fölös viz tetemesebb levezetésére különösen alkalmas, különben is rendesen a patak v. folyó egyik ágát képezi. Ezen árkot, midőn a gerebudvar fával van telve, egyszersmind a tutajok átbocsátására használjuk. A többi, a gerebudvar alantibb pontjain netalán található árapasztó árkok (l. az ábrában b-t) mint mellék-árapasztók szerepelnek. Ezek önszabályozásra lehetnek berendezve, azaz ugy, hogy alacsony gáttal elzáratván, csak akkor kezdenek működni, midőn a vizállás már bizonyos magasságot elért, midőn aztán a fölösleges vizet a főmederből kivezetik. Minden árapasztó árok kezdőpontján gerebbel, e mögött pedig többnyire zsilippel is van elzárva.
