Férges tüdővész
Férges tüdővész neve alatt a házi állatok oly tüdőbetegségeit szokás összefoglalni, melyeket a lélekző szervekbe, nevezetesen a hörgőkbe és a tüdők léghólyagocskáiba kivülről bejutott fonalszerü férgek okoznak. A férgek fiatal ébrényei tavaszszal vagy nyár elején kerülnek eddig ismeretlen módon az illető állatok légutaiba, a tüdők hörgőibe, hol tovább fejlődve elérik ivarérettségüket, sőt itt még a petékből ébrények is fejlődnek, mire azután a beteg állat a kifejlett férgeket a petékkel és az ébrényekkel együtt kiköhögi. Legnagyobb jelentőséggel bir a juhok megbetegedése, mert némely években igen tömeges elhullásokat okoz, mig sertések és szarvasmarhák jobban kiállják, ugy hogy ez állatfajok ily okból eredő pusztulása egészben csak ritkán észlelhető. Kevés kivétellel csak a fiatal, legfeljebb egy éves állatok szokták a betegséget megkapni, mely többnyire őszszel kezd kifejlődni a következő főbb tünetek közt: az állatok köhögnek, a köhögés mind fájdalmasabbá és izgatottabbá válik, majd gyöngül és végül igen erőtlen. Köhögés közben nagyobb nyálkatömegek löketnek ki, melyek sokszor a kis gombolyagokká összefonódott cérnavastagságu fehér férgeket tartalmazzák; ezek meglelése biztosítja az adott esetben a kórismét. Egyidejüleg azonban az állatok nehezen, erőltetve és szaporán lélekzenek (pihegés), majd étvágyuk leromlása következtében soványodnak és gyengülnek, s végül elhullnak. A könnyebb esetekben s ilyenek a borjuknál s a malacoknál a leggyakoribbak, de a bárányoknál is észlelhetők, a betegség kifejlődése valamely szakaszában megállapodik és a férgek köhögéssel kiüríttetvén, az állatok lassankint feljavulnak és ha krónikus tüdőbaj nem marad vissza, tökéletesen meggyógyulnak.
A betegség gyógyításánál első sorban a betegek megfelelő táplálása és jó erőben tartása fontos, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy előzőleg jól tartott, erősebb állatok sikeresebben küzdenek meg a bajjal, mint a kedvezőtlen viszonyok közt élók és ezért gyöngébbek. E célból fehérjében gazdag szemes takarmány etetésén kivül, főleg a vastartalmu gyógyszerek beadása ajánlatos. A férgek eltávolítása végett a tüdőkből régóta különböző bűzös anyagokkal történő füstölések vannak szokásban, melyek a légutakat izgatván, a betegeket erősebb köhögésre ingerlik; e kezelés értéke azonban nagyon problematikus. Sikeresebbnek igérkezik oly anyagoknak egyenesen a légcsőbe való fecskendezése, melyek a férgeket elbódítani vagy el is ölni képesek, mely célra különösen a terpentinolaj látszik alkalmasnak. Mindezek a gyógykezelési módok azonban kétes értéküek lévén, a baj megelőzésére fordítandó a főfigyelem, mely célból a beteg tüdők hatásos megsemmisítésén kivül a nedves, állóvizes legelőkön való legeltetés kerülendő, mert a tapasztalat szerint az ilyen legelőkön történik az állatok megfertőztetése, mivel összefügg az, hogy a baj igen esős tavasz és nyár után szokott nagyobb elterjedésben fellépni.
