Fazekas-korong.
Fazekas-korong. A. F. (l. 1. ábra) egy álló tengely a), melynek felső végére a korongfej b), alul pedig a nagy lendítő korong c) van ráerősítve, melyet a munkás lábával taszít. A munkás a gyorsan forgó korongra a készítendő tárgyhoz szükséges agyagmennyiséget teszi és mindkét kézzel a korong közepére szorítja. Ezután két hüvelykujját az agyagkup közepébe nyomja, miáltal ür keletkezik és elkészül a tárgy feneke. A vastag agyagfalat belül balkezével, kivülből jobb kezével nyomogatva, felhuzza az edény falát (2-5. ábra), mialatt a korong mindig forog. Munkaközben, hogy az agyag a kézhez ne ragadjon, hig iszappal megnedvesíti a tárgy felületét és végre simítja a fakéssel (háromszöggel). Mivel az agyag minden nyomásnak enged, a munkás bármi alakot adhat az edénynek. A korongozott tárgyat végre dróttal levágja a korongfejről. A megszikkadt edényre csak utólag ragasztják hig agyagiszappal a külön készített füleket. A finomabb agyagárukat, hogy egyformák is legyenek, gipszmintákban formálják. A likacsos gipszmintában, mely magába szivja a vizet, megkeményedik gyorsan az agyag, összehuzódik és az edény leválik a mintáról. Lapos, egyszerü tárgyak mintája egy darabból áll, öblös tárgyak mintája pedig két vagy több darabból is, melyeket az u. n. köpönyeg tart össze. Egyszerü tárgyakat, p. tányért akként készítenek, hogy agyaglepényeket vágnak, a tányérmintát a korongra teszik és a lepényt szivacscsal rányomják. A tényér külső, azaz alsó felületét fából vagy sárgarézből készített sablonnal alakítják. Hogy a tányér mind egyforma vastag legyen, a sablont az u. n. bakra erősítik (6. ábra) és előzetesen ugy állítják be, hogy a sablontartó leszorítván, a kellő falvastagság meglegyen. Mélyebb edényeket és öblös tárgyakat akképen készítenek, hogy vastagfalu edényt szabadkézzel korongoznak, a gipszmintába teszik és szivacscsal annak falához nyomják, a megfelelő sablonnal pedig formálják az edény belső felületét (7. és 8. ábra). Jobban berendezett gyárakban a korongot mekánikai erővel hajtják. A 9. ábra mekánikai korong, melynek forgatását a munkás tetszőlegesen szabályozhatja. B tengelyen fel- és letolható a H korong, melyet a K emelőrudra erősített ellensuly S, a G szijkorong által hajtott D dörzskorong közepére emel. Ebben az állásban a munkakorong nem forog. A munkás megindítja a munkakorongot azáltal, hogy lábával M-re lép, és minél lejebb huzza a H korongot, annál gyorsabban forog a munkakorong. Igen mély edényeket és öblös edényeket a közönséges bakkal felszerelt mekánikai korongon nem készíthetnek. E célra szolgál a 10. ábra alatti korong. K a korongfej, melyre a gipszmintát helyezik. Felette a sablontartó C, R rudhoz erősítve, melyet S ellensuly tart. Mély edényeket akképen formál a munkás, hogy R ruddal a sablont függőlegesen lenyomja. Ha ugyanazzal a készülékkel öblös edényeket készítenek, a sablontartót előzetesen M körül forgatván, a munkakorong tengelyéhez excentrikusan állítják be (11. ábra) x állásában a sablon betolható a minta belsejébe, mely azután kifelé fordítva, y állásban formálja az edényt, és visszafelé fordítva, megint kihuzható. A fogó F csavarral a sablontartó rudjához a készítendő edény mélységének megfelelően ugy állítható be, hogy a chablont csak a kellő mélységig lehet lehuzni. Ovális edények formálására szerkesztették a 12. ábra alatti korongot. A korongfej d g szánkához van erősítve, mely b korongon ide-ode csuszhat. A szánkához két fémrud a a van erősítve, mely a munkaasztalhoz csavarható C gyürüvel érintkezik. Ha a gyürü a korong tengelyéhez centrikusan van beállítva, a szánka nem mozoghat, és a korongfej körben jár, de ha a gyürüt, mely B résben eltolható, a tengelyhez excentrikusan állítják be, akkor a korongfej forgatás közben ide-oda menvén, ovális mozgást végez. A formált tárgyakat szikkadt állapotukban még leesztergályozzák, kisimítják és végre felszerelik, azaz a füleket, kiöntő csöveket stb., melyek külön készülnek, hig agyagpéppel ráragasztják. Diszesebb s nagyobb tárgyak, szüknyilásu vázák stb. két vagy több darabból is vannak összeillesztve. A külön készített részeket u. n. bőrkeménységü állapotukban agyagiszappal ragasztják össze. Ilyen tárgyakat, melyeknek szük nyilásán keresztül a munkás kezével már nem nyulhat be, különben önteni is lehet. L. Öntött agyagedények.
