Faunus,
Faunus, Picus (Mars) fia, Saturnus unokája, a mitoszokat történelmi eseményeknek magyarázni szerető irók szerint laurentumi király, épp ugy mint Mars (Picus) és Saturnus (Stercutius) s mint ilyen vallási intézményekkel gazdagította országát s alattvalóit földmüvelésre és baromtenyésztésre oktatta. Ősrégi istenség, tulajdonkép a kerületnek, a városnak és államelőző kulturának képviselője, mindenekelőtt azonban a mezei élet különféle foglalkozásainak, a földmüvelésnek, vadászatnak és különösen a baromtenyésztésnek istene. Ő oltalmazza a nyájat s ügyel szaporodására, ezért specialis neve Inuus, de kétes, hogy Lupercus neve állatvédőnek mondja-e, Faunus neve (faveo-tól) egyjelentésü Euandros-szal, mint a határ jóságos védőjét jelzi. miként a vele rokon Mars és Silvanus jóslás adományával bir; ily minőségben Fatuus vagy Fatuclus névvel jóslatait álomban, vagy rémes hangokban adja, igy a rómaiaknak hangjával szokta megjelenteni a győzelmet. Kárörvendő erdei szellem, állatot s embert ijeszteget, nevezetesen éjjel megnyom s ezért Incubus a neve. Női pendantja Faune, kit Fatua, Maia és Bona Dea névvel is jelölnek. F.-nak ősrégi kultusza volt, melyet első szentélyével, a palatinusi Lupercallal együtt, állítólag Euandros alapított. A Lupercalban képe is volt; itt tartották febr. 15. a lupercalia ünnepet, melynek szokásai pásztor-község primitiv engesztelő ünnepére mutatnak. Kecskebőrrel övedzett papok (luperci) körülfutották a platinusi régi várost s e közben a nőkre termékenység emelése végett az áldozati bakokból hasított szijjakkal rávagdostak, majd a véres áldozó-késsel két ifjunak homlokát megérinték s tejbe mártott gyapjuval mindjárt meg is törölték, mire az ifjaknak hangosan fel kellett kacagniok. 194. készült el egy másik temploma a Tiberis szigetén, melynek alapító-ünnepét febr. 13-án ülték; egyép ünnepei nem voltak államiak. Papjai a lupercusok, kiknek két s Jul. Caesar tiszteletére egy ideig három collegiumuk volt: Lup Fabiani, Cuinctiales és Julii. A római költők, különösen a köztársaság utolsó százada s körülbelül Lucretius óta görög behatások alatt lassanként lényegében s külalakjában majdnem teljesen azonosították F.-t Pán-nal. F.-okról is beszélnek a szatiroknak megfelelőleg (F.-okat egyébként Ennius is említ, de nem mint szatirokat). Emiatt a tudósok F. képét is Pan- v. szatiralakban vélték feltalálni; de ujabban találtak egy tipust, mely a lupercalbeli kép leirásának s F. lényének teljesen megfelel (két bronz-szobrocska). E szerint az istenség vaskos alak, Jupiterszerü fővel, melyek koszoru v. korona van szalaggal diszítve, felső testét kecskebőr takarja, jobbjában ivótülköt, baljában bőség-szarut tart.
