Fatum
Fatum (lat.) a. m. mondás, a rómaiaknál az istenek által, különösen Jupiter által kifejezett isteni akarat, a megmásíthatatlan végzet, a jó vagy belszerencse. A fatum sötét pogány ellentéte a keresztyén isteni gondviselésnek. Épen mikor az ember ereje, küldetése tetőpontján gondolja magát, éri őt a végzet metsző gunyja. E babonás fatumot a németek megeleveníteni próbálkoztak: (Schicksalsdramen) sors- vagy végzetdrámáikban. De a jó izlésnek és a felvilágosodott keresztyén fogalmaknak csakhamar áldozatul esett e bus renaissance. Többesszáma fata az emberek egyes végzeteit jelenti v. a sorsistennőket (párkákat), kik az emberek eleve meghatározott sorsát születésekor birják, l. még Erőhatalom.
