Fatelítés
Fatelítés (bánya). A bányamivelésnél felhasznált famennyisége főképen azért növekedik évről-évre, mert a fa nem tart soká, a bányában gyorsan elkorhad, és törékeny lesz. Ez okból régóta igyekeznek a bányászok a felhasználható fát oly módon készíteni elő, hogy a korhadásnak hosszabb ideig ellentállhason. E törekvéseknek azonban mindeddig kevés sikerük volt; többféle módot kisérlettek meg, de még eddig nem találtak a bányamivelés számára alkalmatos olcsó és biztos szert. Valamennyi kisérletnél azon igyekeznek, hogy a fa nedvét eltávolítván, helyette más folyadékkal telítsék meg a fa likacsait. A fa nedveit kifőzéssel és gőzzel távolítják el, a telitésre pedig különféle folyadékokat használnak. 1. Konyhasóval telített fa igen sokáig eltart, de csak akkor, ha a bánya száraz. 2. Kénbárium, cinkklorid, cinkgálic, rézgálic, vasgálic, cinkklorid és póris vegyüléke mind igen drága és nem teljesen biztos; kénesőszublimát nagyon költséges. 3. Ujabb időben jó eredményeket nyertek, különösen Angolországban, a kreozotálással, mely abban áll, hogy a fát a kátrány lepároltatásánál nyert karbolsavtartalmu antiszeptikus olajokkal telítik, melyek a fa sejtjeiben levő fehérjével vegyülnek és hideg álllapotban megkeményedvén, a fa likacsait elzárják. Az ily módon telített fák igen jól ellentállanak a korhadásnak, csak az a kár, hogy éppen olyan szagot terjesztenek, mint az égő kőszén, és ez okból olyan kőszénbányákban, melyekben a szén apraja hajlandó önmagától meggyulni, nem alkalmazhatók.
