Faszén,
Faszén, többféle célra szokták használni. Legközönségesebben mint tüzelőszert alkalmazzák, különösen az ércek olvasztásánál, a fémek finomításánál, tisztításánál s feldolgozásánál. Ezen célra a tökéletesen kiégetett, tömör és nehéz szén a legjobb. A gyors és nagy hő mellett előállított, u. n. tulégett szenet, mely könnyü és likacsos, a tisztátlan, rossz izü és szagu folyadékok átszürésére használják; a vörös szenet pedig lőpor gyártására stb. A szénitő rakásokban (bogsában) tökéletesen kiégetett szén ugyan általában mindig fekete, likacsos, aránylag könnyü, de a mellett elég szilárd, szag és iz nélküli anyag, melyen nemcsak az évgyürük stb., hanem a fadarab alakja is világosan látható; mindamellett a szénnek műszaki, nevezetesen pedig tüzelő célokra való jósága igen különböző lehet, mi azonban könnyen felismerhető rajta. Az ismertető jelek a következők: 1. A szén szine, törése és szilárdsága. A jó szén friss törési lapja acélkékbe játszó fekete szinü és erősen fénylő; törése kagylós és az ujjat megtapintásnál nem festi meg. Szilárdsága nagy, mert nehezen törhető szét; kemény tárgygyal megütve cseng, mely hang a szénmérésnél is könnyen észrevehető. 2. A szén fajsulya. A fs. a szénnél, mint a fánál is, a jóság mértékeül vehető. A friss szén - amint az a szenítő rakásból kikerül - fajsulyának határait 0,14 és 0,22 közt fekvőknek vehetjük. Ha ellenben a szén hosszabb időn át a levegőn hever, nagy nedvszivó tulajdonságánál fogva 8-12% vizpárát bir a levegőből felvenni. Ilyen szén fajsulyát azután, ha kemény fából való, átlagosan 0,24-gyel, ha lágy fából származott 0,16-tal vehetjük. Még nagyobb a szén sulynövekvése, ha vizzel érintkezik. Ebből már pár perc mulva 25-30%-ot képes felvenni. Mind a két körülmény fontos a gyakorlatra nézve, p. ha a fuvarbér v. pedig a szén vételára a suly után fizettetik. 3. A szén égése és hatásossága. A jó szénnek láng és füst nélkül kell égni s egszersmind nagy és tartós meleget kell adni. A jó szén nehezebben gyulad meg, mint a tulégett. Az ide vágó kisérletekből kitünik, hogy különböző fanemekből nyert szén, ugyanazon általános suly mellett, karbontartalomban és tehát tüzerőben is tekintetbe vehető különbséget nem mutat; ellenben magától értetődik, hogy ugyanazon ürfogat mellett a sulyosabb szénnek nagyobb a tüzereje. Egy kilogramm F.-nek átlagosan 7500 hőegység (kaloria) felel meg. A faszén hamutartalma, csekély mennyisége folytán (1-2%) a szén tüzhatásosságát nem módosítja. A mi végre a szénkihozatalt, azaz azon viszonyt illeti, melyben a nyert szén akár suly, akár terime tekintetében - az előállítására szükségelt fához áll, mondhatjuk, hogy az általában a fenyőfánál nagyobb, mint a lombfánál; a lágy lombfánál kisebb, mint a fenyőfánál, de nagyobb, mint a kemény lombfánál. Az eredményt már jónak neveztethetjük, ha a terime szerinti szénkihozatal a lombfánál 45-50%, a fenyőfánál pedig 55-60%-nyi. Suly szerint adnak a lombfák legjobb esetben 20-22%-ot, a fenyőfák pedig 23-26%-ot.
